Lapozni a könyv sarkainál lehet!

 

 

 

 



Farmakognóziai Intézet
1914-2014

 

Történeti áttekintés

 

 

Programozták és tervezték:
Horváth Balázs és Blaske Bence - 2013

 

 

TARTALOM

A Farmakognóziai Intézet története
Bemutatkozó kisfilm
Vámossy Zoltán (1914-1920)
Jakabházy Zsigmond (1920-1937)
Issekutz Béla (1937-1939)
Lipták Pál (1939-1949)
Halmai János (1949 – 1973)
Dr. Petri Gizella D.Sc. (1971-1994)
Dr. Szőke Éva Franciska D.Sc. (1994-2009)
Dr. Blázovics Anna Ph.D. D.Sc. (2009-2014)

 

 


 




Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar Farmakognózia Intézet története

Hazánk legrégebbi gyógyszerészképzéssel foglalkozó egyetemének, a budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetemnek gyógyszerészismeret (farmakognózia) oktató intézete 100 éve, 1914-ben, a mai helyén (Budapest, Üllői út 26. III.) kezdte meg működését Gyógyszerismereti és Méregtani Intézet néven, ott, ahol korábban Hőgyes Endre Kórtani Intézete volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen éppúgy, mint a legtöbb korabeli egyetemen, a farmakognóziának ezelőtt nem volt külön intézete, hanem a Gyógyszertani Intézetben a farmakológia tanárai (Balogh Kálmán, majd Bókay Árpád) adták azt elő. Így érthető, hogy az intézet tanszemélyzete is a farmakológia művelésére helyezte a súlyt, farmakognóziai vonatkozású kutatásokat pedig a gyógyszerészdoktori értekezéseken kívül a legritkább esetben végzett.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

 

1914-ben, közvetlenül a világháború kitörése előtt az életbeléptetett új gyógyszerészképzési rendelet alapján az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter Bókay Árpád javaslatára különválasztotta a farmakognóziai oktatást a farmakológiai tanszéktől. A Gyógyszerismereti és Méregtani Intézet élére Vámossy Zoltán egyetemi tanárt nevezte ki, aki a háború okozta nehézségekkel megküzdve, nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel rendezte be és vezette intézetét egészen 1920-ig. Bókay Árpád halála után Vámossy Zoltánt a gyógyszertani tanszékre hívták meg, a gyógyszerismereti intézet vezetését pedig Jakabházy Zsigmond, a kolozsvári egyetem professzora vette át.

A Gyógyszerismereti Intézet olyan szerencsétlen időben lett önálló, amikor életrehívása után néhány héttel kitört a világháború, és az újonnan létesített intézetet csak a legszükségesebb felszereléssel lehetett ellátni. Később néhány éven át a Rockefeller Foundation segélyezte az intézetet, majd jelentősebb oktatási járulék révén felszerelésben és könyvtári állományban is gyarapodott.


Az előadásokhoz, gyakorlatokhoz, demonstrációkhoz szükséges eszközöket, felszereléseket beszerezték, diapozitív-gyűjtemény létesült, új epi- és diaszkópos vetítőkészüléket kapott az intézet. Folyóiratokban gazdag, jól felszerelt könyvtár létesült.

Résztvett az intézet a IV. Magyar Gyógyszerkönyv készítésében. Itt működött a Magyar Gyógyszerészeti Társaság is. A Gyógyszerészeti Intézet és Gyógyszertár átköltözésével új helyiségekkel is gyarapodott. Ebben az időszakban az igazgató-tanáron kívül adjunktus, tanársegéd, gyakornok és egy-egy disszertáns, laboratóriumi asszisztens és hivatalsegéd dolgozott az Intézetben.

1937-től két évig Issekutz Béla professzor igazgatta az intézetet, aki a korábbi botanikai szemlélet helyett a farmakokémiát tette a képzés súlypontjává.


1939-től Lipták Pál vette át a vezetést, miután Issekutz professzort a Gyógyszertani Tanszékre nevezték ki. A második világháborúig 10 gyógyszerészdoktori értekezés, 100 dolgozat, 3 könyv jelent meg az intézet tagjainak tollából. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság vezetése és Értesítőjének szerkesztése révén is vezető szerepet vitt az intézet a magyar gyógyszerészeti tudományok terén.

A második világháború meggátolta az intézet fejlődését és a rombolástól sem kímélte meg. A gyakran változó képzési rendeletek is mostohán bántak a gyógyszerismerettel.

Lipták professzor hirtelen halála után 1949 február 1-én Halmai János kapott igazgatói megbízást, aki már 1939 óta az Intézet állományában dolgozott és 1942 –ben egyetemi magántanár képesítést szerzett, 1950-ben tanszékvezető intézeti tanári kinevezést kapott. Vezetése alatt készültek el az V. majd a VI. kiadású Magyar Gyógyszerkönyv farmakognóziai részének intézetre háruló munkái.


Munkatársaival foglalkozott a drogok hatóanyagainak, összetévesztéseinek, hamisításainak, hatásának vizsgálataival, mérgezések felderítésével, és jelentős szerepet vállalt a magyar gyógyszerészet történetének ismertetésében és feltárásában. 1954-ben a tanszékvezető mellett két tanársegéd, két gyakornok, egy titkárnő és két fizikai dolgozó látta el az Intézet minden munkáját.

A klasszikus farmakognózia mellett a fitokémiai kutatások fokozott előtérbe kerülése jellemezte a 60-as évek intézeti kutatásait. Mérföldkövet jelentett és hosszú ideig a képzés alapját biztosította a gyógyszerismeret oktatásában az 1963-ban megjelent Farmakognózia című nívódíjas tankönyv, amelyet Halmai János professzor Dr. Novák Istvánnal, a szegedi Gyógynövény és Drogismereti Intézet vezető professzorával együtt készített. Kémiai csoportosításban tárgyalta bőséges adattárral a hivatalos, valamint népgyógyászatban felhasznált drogok ismeretét.


1971-ben Petri Gizella professzor vette át az intézet vezetését, akinek korábbi kutatói tevékenységét a növények szöveti felépítésének, a hatóanyagok képződésének, illetve a növények egyedfejlődése alatti változásainak megismerése jellemezte. Kinevezésével a klasszikus farmakognóziai oktatáson kívül különös hangsúlyt helyezett a fitokémiai kutatásokra és annak tananyagba való integrálására. A növényi hatóanyagok izolálására, szerkezetvizsgálatára és minél nagyobb mértékű előállítására vonatkozó kutatásokat az erősödő fitokémiai irányvonal mellett a gyáripar igénye és a növényi drogok minőségbiztosítása terén jelentkező és szigorodó követelmények teljesíthetősége is sürgette. Ez tükröződött az intézet oktató munkájában is. A kémiai vizsgálatok, új módszerek, műszeres vizsgálatok hangsúlyossá váltak a kutatói tevékenységben is.

A fitokémia gyakorlati alkalmazását nagy mértékben segítette a Fitokémia című jegyzet, amely Petri Gizella professzor vezetésével és az intézet több munkatársának közreműködésével először 1974-ben jelent meg.


Petri Gizella professzor nagy hangsúlyt helyezett a tankönyvek, jegyzetek elkészítésére. 1979-ben jelent meg Drogatlasz, 1982-ben Farmakognózia című tankönyve. Utóbbinak átdolgozott kiadása Gyógynövény és Drogismeret címen 1991-ben került a hallgatók kezébe.

A VII. Magyar Gyógyszerkönyv Farmakognózia részének, valamint számos Gyógynövény-és Illóolaj Szabványnak elkészítése is ezen időszakra esett. A szakgyógyszerészképzés, a nagyszámú doktorandusz és aspiráns munkájának irányítása mellett szakdolgozatok, kisérletes fitokémiai munkák is jelentős számban készültek az intézetben.

A 80-as években a fitoterápia és a fitoterápiás készítmények előtérbe kerülésével kezdeményező és vezető feladatot látott el az intézet a termékfejlesztésben és a fitoterápia oktatásában egyaránt.

Vissza a tartalomjegyzékhez...


A kötelező Gyógynövény- és drogismeret tárgy mellett az intézet több szabadon választott kötelező illetve szabadon választott tárgyat is meghirdetett (Fitokémia, Fitoterápia, Gyógyszerészi biotechnológia, Mérgező növények, Gyógynövények kozmetikai alkalmazása).

Kezdeményezőként és alapító elnökként az intézet igazgatója és az intézet valamennyi oktatója jelentős szerepet vállalt a Magyar Fitoterápiás Társaság megalapításában és a Társaság Fitoterápia című lapjának életre hívásában 1991-ben, illetve 1995-ben.

1996-ban az Intézet élére Szőke Éva professzor, a biológia tudományok doktora nyert kinevezést. Az intézet legfontosabb feladata továbbra is a Gyógynövény-és drogismeret tárgy elméleti és gyakorlati oktatása volt a magyar mellett angol nyelven is. Vezetése alatt megújult a tárgy tematikája, megtörtént a kurrikulum súlypontjainak áthelyezése.

A Gyógynövény és Drogismereti Intézet neve 2000-ben Farmakognózia Intézetre változott, visszatérve a szakterület hagyományos megjelöléséhez és igazodva az Európában általánosan elfogadott és egységesen értelmezett elnevezéshez.

A természetes anyagokkal kapcsolatos fokozott érdeklődés és igény miatt a botanika, fitokémia, fito-és biotechnológia, valamint a fitoterápia szakterületeinek összehangolt művelése és oktatása valósult meg.

Szőke professzor szerkesztésében az intézet csaknem valamennyi munkatársának közreműködésével 2003-ban CD melléklettel jelent meg a Farmakognózia: Növényi drogok farmakobotanikai és fitokémiai vizsgálata című praktikum, majd 2009-ben az átdolgozott Farmakognózia gyakorlati tankönyv.

A kötelező főtárgy és a szabadon választott tárgyak megújított oktatásával a gyógyszerészhallgatók versenyképes tudással kerülhettek ki egy olyan korszakban, amikor az előtérbe került természetes anyagokkal, gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretanyag az európai harmonizáció és a megújuló hazai szabályozási rendszer következtében is új szempontokkal bővült.

Szőke Éva professzor megalapította az intézet biotechnológiai laboratóriumát, amely nemzetközileg elismert kutatóbázissá vált. Jelentős feladatot vállalt az intézet a postgraduális képzésben is.

A Ph.D.-, szakgyógyszerész-, gyógyszerész-, orvos-továbbképzésekben a gyógynövényekkel, természetes eredetű gyógyszerekkel és biotechnológiával kapcsolatos területeken az intézet munkatársai meghatározó szerepet játszottak.

Az intézet oktatói és kutatói magasan kvalifikált, többségükben tudományos fokozattal rendelkező szakemberek voltak. Kiemelést érdemel az intézet műszerparkjának nagyléptékű fejlesztése Szőke professzor vezetése mellett, amely az Európai Unió által finanszírozott kutatási pályázatok segítségével valósulhatott meg. Intézeti infrastruktúra fejlesztése is kiemelést érdemel, létrehozott szerkezetkutató laborokat (HPLC-MS/MS, GC-MS), a biotechnológia labor új klímaszobával egészült ki és a Ph.D. hallgatók számára is modern műszerekkel felszerelt kutatólabort és számítógépes kabinettet alakított ki. Jelentősen bővültek a hazai és külföldi egyetemekkel, kutatóhelyekkel való együttműködések.

A kutatásokat hazai és nemzetközi együttműködési szerződések, valamint hazai és külföldi/EU pályázatok támogatták (OTKA, ETT, MKM, FKFP, OMFB, TéT, PHARE, DAAD, GVOP-NKFP, TÁMOP). Eredményeiket hazai és nemzetközi konferenciákon és a szakterület legrangosabb folyóirataiban, szakkönyveiben publikáltuk.

2009. júliusában Dr. Blázovics Anna, az orvostudományok doktora nyert kinevezést az intézet élére. Az oktatói feladatok területén újabb kihívást jelentett a német nyelvű képzés bevezetése és a bővülő postgraduális feladatok. Az intézet által oktatott szabadon választott tárgyak választékát a gyógynövények bioszervetlen kémiája témával bővítette felkért külső oktató közreműködésével. Megtartotta az intézetben folyó eredményes kutatói profilokat és azokat kiegészítette korszerű fitoterápiás kutatási irányokkal.

Kialakította a gyógyszerészi-biokémiai kutatóegységet, eleget téve a XXI. század farmakognózia egyik kihívásának. Az életrehívott kutatólaboratóriumban fluorimetriás, luminometriás és ELISA technikákat vezetett be.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Elindította az intézetben azokat a kutatási lehetőségeket, amelyek hozzásegíthetnek a növényi hatóanyagok hatásmechanizmusának, mellékhatásainak olyan szintű megértéséhez, amely hozzájárulhat a valódi oki terápia megvalósításához a fitoterápiában. Szoros együttműködést épített ki a Semmelweis Egyetem több klinikájával és a Szent János Kórház Gasztroenterológiai Osztályával. Nemzetközi és hazai kapcsolatait az intézet munkatársai / hallgatói számára is folyamatosan hasznosította.

2013-ban megrendezte a „Természetes hatóanyagok a modern orvoslásban” című országos konferenciát, mely lehetőséget adott az Intézet munkájának bemutatására is.

Intézetünk nagy hangsúlyt fektet a gyógynövények, a fitoterápia népszerűsítése, illetve értéken kezelése érdekében is.

2013-ban Szőke Éva professzor szerkesztésében a TÁMOP támogatásával az Intézet valamennyi munkatársának és külső szakembereknek közreműködésével elektronikus tankönyv készült. A „Farmakognózia-Fitokémia-Gyógynövények alkalmazása” címet viselő munka kiválóan tükrözi azt az összetett ismeretanyagot, amelynek folyamatos gyarapítása és közvetítése a 100 éves Farmakognózia Intézet jelenlegi és XXI. századi feladata.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Bemutatkozó kisfilm

Vissza a tartalomjegyzékhez...




-

Vámossy Zoltán
(1914-1920)

Vissza a tartalomjegyzékhez...


A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának Farmakognózia Intézete (korábban Gyógynövény- és Drogismereti Intézet) az Egyetem és a Gyógyszerésztudományi Kar egyik legrégibb intézete. 1914-ben a Gyógyszertani Intézetből leválasztva mai helyén kezdte meg működését Gyógyszerismereti és Méregtani Intézet néven Vámossy Zoltán professzor vezetésével.

Vámossy Zoltán 1868. december 15-én született Budapesten. Édesapja Vámossy Mihály főgimnáziumi tanár és író, majd később igazgató. Felesége Eleőd Karola 1873. január 19-én Budapesten született. Korának híres festőművésze volt, aki a Mintarajziskolában, a párizsi Julian-iskolában és a Deák - Ebner női festőiskolában tanult. Vámossy Zoltán Leányfalun élt haláláig. Innen gyakran hajóval járt be Budapestre.

Vámossy Zoltán Budapesten végezte egyetemi tanulmányait.

1891. december 5-én avatták orvosdoktorrá, majd 1893. február 1-től az egyetem Gyógyszertani intézetének tanársegéde. 1895-ben egyetemi magántanárrá képesítették a budapesti tudományegyetemen. 1897-ben állami ösztöndíjjal egy évet külföldön töltött. 1898 áprilisában farmakológiai módszertan magántanáraként habilitált. Nevéhez fűződik az intézet könyvtárának megalapítása is.

A budapesti királyi tudományegyetem orvosi karának tanrendjében már az 1906/1907 tanév I. félévében heti két órában Méregtant oktatott az Egyetemi Gyógyszertani Intézetben (VIII. Üllői út 26.), a „Gyógyászat” 1907. évi 47. évfolyam 3. oldalán található tanrend szerint. 1914-ben lett a gyógyszertan nyilvános rendes tanára. 1919-ben az Orvoskari Tanács tagjává választották.1922 és 1924 között az orvosi fakultás dékánja volt. 1920-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának.


Tudományos tevékenységéhez tartozik a Magyar Orvosi Archivum szerkesztése 1900-tól, illetve az, hogy 1923 és 1944 között az Orvosi Hetilap felelős szerkesztője volt. Vámossy Zoltán professzor nevéhez fűződik a fenolftalein, a „Purgó”, hashajtó hatásának felismerése. Vámossy 1934-ben az Orvosi Hetilap 34. számában összegezte kutatási eredményeit „Ártalmas-e a phenolphtalein?” címmel. Gerő Sándor belgyógyász professzor egy alkalommal megjegyezte: „Az érvágás, a lázcsillapítás, a hasfogás mellett a legfontosabb életmentő szerek egyike a fenolftalein.” Vámossy eredményes kutatásokat végzett a máj méregtelenítő funkciójának felderítésében is. Kutatási területe volt az ópium hatásmechanizmusának vizsgálata is. Értékesek ásvány- és gyógyvíz vizsgálatai.

Vámossy professzor érdemei között szerepel, hogy 1934-ben a Pharmacopoea Hungarica Editio IV. kiadásának szerkesztőbizottsági elnöke volt, és a munka irányítását és ellenőrzését nagy szakmai tudással végezte.


Érdekes adatként meg kell említeni, hogy az MTA kézirattárában található 1948. április 23-án keltezett dokumentumában az áll, hogy akadémiai „tagsága kizárás folytán megszűnt”. Indokként az szerepelt, hogy nem tartott székfoglalót. Ennek ellenére Vámossy a Magyar Tudományos Akadémia 1952-es határozata szerint az orvostudomány kandidátusa.

A világháború alatt a losonci megfigyelőállomás szervezője és vezetője, majd a rokkantakat utókezelő intézet igazgatója. 1919-ben egészségügyi főtanácsos címmel tüntették ki. Vámossy Zoltán professzor több tudományos értekezést írt. Az 1894-ben megjelent Cloetta-Filehne VIII. javított és bővített kiadású gyógyszertani tankönyvének magyar fordítása is az ő nevéhez fűződik. Mansfeld Géza és Fenyvessy Béla társszerkesztőkkel írt, 1907-ben megjelent gyógyszertani könyve 7 kiadást ért meg. Tudományos tevékenységét az utókor nagyra értékeli. Fő témák: a gyógyszertan hatása Balassa óta, a testi fogyatékosokról, a gyógyszerrendelésről, a narkotikumokról, a mérgezésekről.



Népszerű kis könyvet is írt „A mérgezésekről” címmel.

Vámossy professzor a hazai balneológia, gyógyfürdőügy, gyógy-idegenforgalom egyik meghatározó egyénisége volt, aki az Országos Balneológiai Egyesület elnökeként működött. Nevéhez fűződik a Lenkei és Schulhof doktorok közreműködésével szerkesztett ”Fürdők és források képes ismertetése” című könyv megjelentetése is.

Vámossy professzor pártfogolta a pénzhiány miatt csaknem elvérző Medikus zenekar működését. A zenekar 1922. április 26-án a Gyógyszertani Intézet tantermében 25 taggal koncertezett. „A bevétel 10 335 korona, 20 lei és 2 ezüst korona volt.” 1924-től az intézet olvasótermében gyakorolhattak a zenész kollégák. 1928. február 24-én a zenekar azt Orvosok Kamarazene Egyesülete meghívására nagysikerű hangversenyt adott a Semmelweis–teremben.

Intézetünk alapító professzora 1953. december 26-án hunyt el. Sírhelye Pócsmegyeren található a hegyoldali temetőben. A sírhely felkutatásában és a professzor életművének méltatásában Dr. Vértes László, az Orvosi Hetilap orvostörténelmi munkatársa és prof. Dr. Fehér János, az Orvosi Hetilap főszerkesztője vettek részt.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

 




Jakabházy Zsigmond
(1920-1937)

Vissza a tartalomjegyzékhez...


Vámossy Zoltán professzor utódja az intézet élén Jakabházy Zsigmond lett. Jakabházy Zsigmond 1867-ben született Kiskedén és 1945-ben Budapesten halt meg.

1891-ben szerezte meg orvosi oklevelét a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen, majd ösztöndíjjal 1897–1898-ban a strassburgi, 1898-ban a lipcsei egyetemen folytatott tanulmányokat. 1899-ben kinevezést kapott a kolozsvári egyetemre, mint a kísérletes gyógyszerhatástan és gyógyszerismereti módszertan magántanára. 1901-ben – ugyancsak ösztöndíjjal – a gráci Károly Ferenc Egyetemen járt tanulmányúton, majd Kolozsvárra hazatérve adjunktusként folytatta az oktatómunkát. 1913-ban a gyógyszertan nyilvános rendes tanára lett, de 1919-ben – a román hűségeskü megtagadása miatt – el kellett hagynia az egyetemet. Oktatótevékenységét felfüggesztette, és rövid ideig az udvarhelyi Simánfalván orvosi praxist vezetett.

 


1920-ban meghívták a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre, mely felkérést elfogadva, és a gyógyszerismereti és méregtan nyilvános rendes tanára lett. Egészen 1937-es nyugdíjazásáig oktatott az intézményben, mint a Gyógyszerismereti Intézet igazgatója. Időközben két tanéven keresztül, 1924 és 1926 között betöltötte az orvostudományi kar dékáni tisztét is.

Farmakognóziai munkássága mellett foglalkozott a gyógyszerek és a mérgek hatásmechanizmusával is.

1923-tól volt a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1906-1915 között az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi és természettudományi osztályának titkára, és 1935–1943 között a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke volt.


Kolozsvárott született fontosabb művei: 1895. Nyiredy Gézával és Issekutz Húgóval írt Gyógyszerismeret, 1904. Ideg-izomhatástani vizsgálatok aspirinnel, 1910. Az urethranok hatásáról, 1911. A különféle élvezeti szerekről, 1913. Issekutz Bélával  írt, A gyógyszerismeret kézikönyve, I–II. köt., 1915. A háború és a gyógyszerek.

Vissza a tartalomjegyzékhez...


Issekutz Béla
(1937-1939)

Vissza a tartalomjegyzékhez...


Issekutz Béla a XX. századi magyar kísérletes orvostudomány és a magyar gyógyszerkutatás kiemelkedő egyénisége 1886. január 31-én született az erdélyi Kőhalmon. Felesége, tanárának leánya, Jakabházy Mária. Leánya, dr. Issekutz Livia, egyben munkatársa is volt gyakorló orvosok és gyógyszerészek számára írt könyvének 1979-ben megjelent 40. kiadásában. Kedvenc időtöltése a sakkozás volt.

Orvosi tanulmányait a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen végezte. 1908-ban avatták orvosdoktorrá. Már egyetemi évei alatt bekapcsolódott a Jakabházy Zsigmond által vezetett Kísérletes Gyógyszerhatástan és Gyógyszerismeret Intézetben folyó kutatómunkákba. A szintetikus kémiai anyagok gyógyhatásának tanulmányozása egy német szakirodalom kapcsán már korán felkeltette érdeklődését.

Issekutz Bélát 1913-ban nevezték ki a gyógyszerismeret nyilvános rendes tanárává. 1914-től a Kolozsvári Egyetemen gyógyszertant oktatott.


1919-ben rendkívüli egyetemi tanári kinevezést kapott, majd politikai okok miatt Erdély elvesztése után a mai Magyarországra települt. A Károlyi-kormány nevezte ki tanszékvezetőnek. Először Debrecenben, majd Budapesten oktatott. A budapesti Chinoin gyárban kapott laboratóriumi lehetőséget, ahol Zechmeister Lászlóval és Földi Zoltánnal dolgozott együtt.

Issekutz Béla az 1921-ben megvalósuló szegedi egyetemen a Gyógyszertan Tanszék működését szervezte meg, melynek 1937-ig vezetője is volt. Issekutznak köszönhető az új egyetemi építkezés, melyhez nemcsak a szegedi polgármestert, hanem Szeged országgyűlési képviselőjét, Klebelsberg Kúnót is megnyerte. A szegedi Dóm tér kialakítása is az ő tevékenységét dicséri. Ő hívta haza Szent–Györgyi Albertet Amerikából, hogy a Biokémiai Intézetet irányítsa. Neki köszönhető, hogy a kedves tanítvány, Jancsó Miklós folytatni tudta kutatómunkáját. Végül csaknem az egész kolozsvári magyar értelmiség Szegedre került. 1925-től Issekutz lett az egyetem dékánja. 1927-ben Reinbold Béla professzor halálát követően rektorrá választották.


1939-ben elfogadta a Pázmány Péter Tudományegyetem meghívását, és felköltözött Budapestre. Kinevezték a Gyógyszertani Tanszék vezetőjének. Ebben az évben lett a MTA levelező tagja, majd 1945-ben az MTA rendes tagjává választották. 1951-1953 között az V. Osztály elnöke. 1948-tól 1962-ig a Gyógyszerkutatási Bizottság elnöke.

1942-től 1944-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskarának dékánja, később, 1945 és 1960 között tudományos rektorhelyettese volt. Főbb kutatási területe az alkaloidok, hormonok, izgatószerek, görcsoldók farmakognóziai elemzése, az inzulin hatásmechanizmusának vizsgálata és a rák kemoterápiája. Nevéhez fűződnek a Troparin simaizomgörcsoldó, a Novurit és Hypothiazid vizelethajtó készítmények.
Számos hazai és nemzetközi társaság tagja, illetve elnöke volt. 1951-ben, 1956-ban, 1962-ben a Munka Érdemrend különböző fokozatait kapta.


1952-ben Kossuth-díj ezüst fokozatával tüntették ki a kvaterner ammóniumbázisok gyógyszertana és a magyar gyógyszeripar fejlesztése terén elért eredményeiért. 1962-ben Semmelweis-Emlékérmet, 1963-ban Jancsó Miklós-Emlékérmet, 1966-ban a Munka Érdemrend Arany Fokozatát, 1976-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. Fokozatot kapta. 1971-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem tiszteletbeli doktora.

Issekutz professzor szerkesztője volt az MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményének (1942-1960), elhunytáig főszerkesztője az Acta Physiologica (1948-tól), a Therapia Hungarica (1958-tól) lapoknak. Issekutz Béla professzort az utókor nagy tisztelettel övezi.

Vissza a tartalomjegyzékhez...




Lipták Pál
(1939-1949)

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Lipták Pál 1887-ben Felkán (Poprád város településrésze) az Eperjesi kerület Poprádi járásában született. 1949-ben Budapesten hunyt el.

Lipták Pál gyógyszerész, egyetemi tanár nehéz időszakban vette át az intézet vezetését. 1939-től egészen 1949-ben bekövetkezett haláláig igyekezett a farmakognózia területén értéket teremteni. A II. világháború a legnagyobb erőfeszítések mellett is jelentős mértékben visszavetette az intézet fejlődését, és a rombolástól sem kímélte meg. Azonban Liptáknak köszönhetően ebből az időszakból is származik néhány jelentős szakirodalmi ritkaság, mint például a Tchirch Atlaszok és a kinakéreggel kapcsolatos könyvek, melyeket könyvtárunk a mai napig nagy becsben őriz.

Lipták Pál még orvoskari egyetemi tanársegéd korában megalapította a "Gyógyszerész Oktatók Baráti Körét" Belák, Mozsonyi, Mikó, későbbi orvoskari professzorok közreműködésével intenzív szellemi tevékenységet fejtett ki, ami elősegítette a Gyógyszerészeti Társaság megalakulását.


1924. november 20-án dr. Deér Endrével megalapította a “gyógyszerészi erkölcsök öregbítése”, “a természettudományok szeretetének ápolása” és “a gyógyszerészeti tudományok művelése” céljából a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságot. A társaság alapításának három fő célja volt: a szaktudományok művelése, a külföldi kapcsolatok létesítése és a hazai gyógyszerészet erkölcsi súlyának gyarapítása.

1925. májusában elindította a "Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője" címmel első folyóiratát.

Lipták Pál 1940-ben megjelent Gyógyszerismeret című könyve gyógynövényekkel kapcsolatos botanikai, kémiai és hatástani ismereteket tartalmazott.

Lipták Pál munkájával és személyiségével jelentős szerepet játszott a gyógyszerészeti tudomány és oktatás magas szintjének megvalósításában.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Lipták Pál művei:

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Halmai János
(1949 – 1973)

Vissza a tartalomjegyzékhez...

 


Dr. Halmai János egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény- és Drogismereti Intézetének 22 éven át volt vezetője. Mint tanszékvezető docens vette át az Intézet irányítását dr. Lipták Pál egyetemi tanár halála után, 1949. február 1-én. 1957. augusztus 17. óta kinevezett egyetemi tanárként állt a most 100 éves intézet élén nyugdíjazásáig, 1971. december 1-ig.

Dr. Halmai János gyógyszerészi oklevelét 1925-ben Budapesten szerezte meg kitűnő eredménnyel. Ezt követően 2 éves gyógyszertári munka után a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Növényélettani Intézetében kezdte meg egyetemi pályafutását Pál Árpád professzor irányítása mellett, 1930-tól egyetemi gyakornok. Gyógyszerészdoktori oklevelét itt készült summa cum laude minősítésű disszertációja alapján 1931-ben nyerte el.

1939. szeptember 1-én került az orvoskarhoz tartozó Gyógyszerismereti Intézetbe tanársegédként, ahol 1940-től adjunktusként dolgozott. Korábbi tudományos munkájára támaszkodva kiemelten a gyógynövények szennyezéseinek, illetve hamisításainak felismerésével foglalkozott. 1942-ben magántanári képesítést szerzett. Amikor 1949-ben három orvos képesítésű tanszéki előde után átvette az akkor már Gyógynövény- és Drogismereti Intézet vezetését, továbbra is a hivatalos drogok minőségének kérdései álltak érdeklődésének előterében.

1952-től az Egészségügyi Tudományos Tanács Gyógyszerkönyvi Bizottságának tagja, 1955-1958 között az Egészségügyi Minisztérium Gyógynövény Bizottságának elnöke. Az 1955-ben megjelent V. Magyar Gyógyszerkönyv farmakognózia albizottságában Augustin Béla mellett jelentős munkát végzett, amiért érdeméremmel tüntették ki. A VI. Magyar Gyógyszerkönyv Szerkesztő Bizottságában a 8 tagú farmakognóziai albizottság elnöke.

Dr. Halmai János professzor farmakognóziai munkásságának igen fontos részét képezték a gyógynövény szabványok kérdése. Már 1952-ben felvette a kapcsolatot a Magyar Szabványügyi Hivatallal, amelynek Gyógynövény Szakbizottságában tevékenyen dolgozott. Közel 50 gyógynövény-szabvány kidolgozásában vett részt, több elemző, illetve felülvizsgálati tanulmányt is készített; munkájáért a szabványosítás 50 éves jubileum alkalmából 1971-ben emlékplakettel tüntették ki.

Dr. Novák Istvánnal, a szegedi Gyógynövény és Drogismereti Intézet vezető professzorával együtt nívódíjas tankönyvet készített a gyógyszerészhallgatóknak, amely hosszú ideig a képzés alapját szolgálta.

Kémiai csoportosításban tárgyalta bőséges adattárral a hivatalos, valamint népgyógyászatban felhasznált drogok ismeretét.

Halmai professzor kandidátusi munkáját másik kedvelt kutatási területéből: a gyógyszerészet történetéből írta (1956), aminek művelését a későbbiekben is lelkesedéssel és odaadással végezte. 1943-48-ban és 1954-től a Gyógyszerészet története c. tárgy megbízott előadója. A gyógyszerészet, ezen belül a gyógyszerismeret fejlődése történetének megismerését mindig fontosnak ítélte meg. Munkáiban emléket állított hazai kutatóknak, többek között Augustin Béla, Kabay János, Matolcsy Miklós, Deér Endre munkásságát méltatta. Szívesen foglalkozott külföldi természetbúvárok életrajzával is.

Szorgalmas munkatársa volt az Orvosi Hetilap Horus rovatának.

Halmai professzor 1953-tól az Acta Pharmaceutica Hungarica szerkesztő bizottságának tagja és a drogismereti rovat vezetője volt. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógynövény Szakosztályának, majd az 1968-ban megalakuló Gyógyszerésztörténeti Szakosztályának első elnöke. Tevékenyen működött közre az Ernyey Gyógyszerésztörténeti Múzeum létrehozásában, szorgalmazta a muzeális tárgyak összegyűjtését, támogatta a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum megnyitását. Beválasztották a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Társaság vezetőségébe, számos külföldi gyógyszerésztörténeti egyesület tagja volt.

 

1940-ben a Jakabházy, 1956-ban a Kabay és 1966-ban a Veszprémi emlékéremmel tüntették ki munkásságát. 1959-ben elnyerte a „Kiváló Gyógyszerész” kitüntetést.

Dr. Halmai János halk szavú, csendes, közismerten szerény ember volt, aki emberségét, humanitását nagyszerűen alkalmazta egyetemi feladatkörei gyakorlásában. Elhivatott gyógyszerész, oktató és nevelő volt. Életpályáján az ember tisztelete, a munka megbecsülése és szeretete vezette.

Vissza a tartalomjegyzékhez...



Dr. Petri Gizella D.Sc. egyetemi tanár
(1971-1994)

Vissza a tartalomjegyzékhez...


Dr. Petri Gizella professzorasszony 1927. július 2.-án Hevesen született orvos-családban. Ez az indíttatás meghatározta hivatásválasztását. Tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán végezte és 1950-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet. Ettől az évtől gyakornoki kinevezést kapott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának Alkalmazott Növénytani és Szövetfejlődéstani Tanszékére, ahol a későbbiekben tanársegédként, adjunktusként, majd docensként oktatta a gyógyszerészhallgatókat.

Gyógyszerészdoktori disszertációját 1960-ban védte meg summa cum laude. 1964-ben a biológiai tudományok kandidátusa lett, 1973-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémián a biológiai tudományok doktora fokozatot.

 


Munkássága során kiemelten foglalkozott az alkaloidok és illóolajok képződésének biokémiai és fiziológiai vizsgálatával. Számos új hisztokémiai, mikroszkópos és műszeres analitikai (pl.: kromatográfiás, izotóptechnikai, autoradiográfiás, fotometriás, gázkromatográfiás) eljárást dolgozott ki és vezetett be a farmakognóziai kutatásokba. Elsősorban az alkaloidok fiziológiájának, bioszintézisének tanulmányozása terén ért el kiemelkedő eredményeket.

1971 decemberében - Halmai professzor úr nyugdíjazását követően - egyetemi tanári kinevezést kapott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán a Gyógynövény és Drogismereti Intézetbe, melyet 1996-ig vezetett. 55 éven át, oktatta a gyógyszerészhallgatók nemzedékeit.


A Gyógynövény- és Drogismeret mellett bevezette két új tárgy, a Fitokémia és a Fitoterápia oktatását. Nevével fémjelzett tankönyvek és jegyzetek egyaránt szolgálták a graduális és posztgraduális képzést. Farmakognózia címmel írt tankönyvének átdolgozott kiadása angolul is megjelent. Drogatlasz című könyvét 1980-ban Nívó-díjban részesítették. 1999-ben a Springer kiadó felkérésére még megírta a “Fitoterápia az orvosi gyakorlatban” c. könyvét. Számos könyvfejezete, több mint 200 tudományos közleménye jelent meg, továbbá 15 szabadalom társszerzője. Pályafutása alatt mintegy 50 doktorandusz és 15 hazai ill. külföldi aspiráns tudományos kutatómunkáját irányította.

Meghívott professzorként előadott Bonnban (1989) és Koppenhágában (1976), ahol Orested éremmel tüntették ki. Szakmai munkájában jelentős szerepet játszottak külföldi tanulmányútjai.


Járt többek között Japánban, Ausztráliában, Amerikában, volt Vietnámban, a Szovjetunióban és Európa szinte minden országában.

Több évtizedes graduális és posztgraduális oktatói tevékenysége, valamint a hazai és a nemzetközi tudományos életben betöltött kimagasló szerepe elismeréseként a Semmelweis Egyetem 1998-ban Professor Emerita címet adományozott számára.

1982-1992 között az Acta Pharmaceutica Hungarica felelős szerkesztője. Aktívan közreműködött a VII. Magyar Gyógyszerkönyv gyógynövény cikkelyeinek kidolgozásában, mint a Farmakognózia Albizottság elnöke. A Magyar Szabványügyi Hivatal Gyógynövény és Illóolaj szabványbizottságát 15 évig vezette, Kiváló Szabványosító Munkáért elismerő kitüntetést kapott.


1974-1978 között a MOTESZ alelnöke. A Magyar Fitoterápiás Társaságot 1991-ben hívta életre a MOTESZ keretein belül. Alapító elnökként 10 éven át vezette, majd haláláig tiszteletbeli elnökként továbbra is részt vett a Magyar Fitoterápiás Társaság tevékenységében. 1995-ben főszerkesztőként elindította a Fitoterápia c. folyóiratot.

Évtizedeken át vezetőségi tagja a Magyar Gyógyszerészeti Társaságnak és az MGYT Gyógynövény Szakosztályának. 2003-ban a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság a Szenátusába választotta. Tagja volt több Nemzetközi Gyógynövény-kutatási Társaságnak és a FIP-nek. Élete utolsó éveiben is aktív volt: 2003–2006-ban a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Szenátusának tagjaként tevékenykedett.

Tudományos kutató munkájáért 1974-ben a Magyar Tudományos Akadémia, 1980-ban a MOTESZ I. díjban részesítette.

Vissza a tartalomjegyzékhez...




Dr. Szőke Éva Franciska D.Sc.
egyetemi tanár, doktori iskola vezető
(1994-2009)

Vissza a tartalomjegyzékhez...


- 1968-ban szerzett diplomát az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem, TTK biológia-kémia szakán
- 1968 óta a Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézetének munkatársa, 1996-2009 között az Intézet igazgatója
- 1973-ban szerez egyetemi doktori címet: ELTE Természettudományi doktor
- 1978-ban védte meg kandidátusi értekezését: az MTA biológiai tudományok kandidátusa
- 1994-ben habilitált a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen Gyógyszerészet tudományágban, Farmakognózia szakterületen (Dr. Pharm. habil.)
- 2000-ben lett a Magyar Tudományos Akadémián a biológiai tudományok doktora (D.Sc.)
- 2000-től a Semmelweis Egyetemen a Gyógyszertudományok Doktori Iskola vezetője


Oktatási tevékenysége:
a Gyógyszerésztudományi Kar Farmakognóziai Intézetében 1968 óta oktat. Oktatási tevékenységében kiemelkedő a graduális- és posztgraduális képzés fejlesztése. A Gyógynövény- és drogismeret, illetve a Gyógyszerészi biotechnológia tárgyak előadójaként új oktatási tematikákat dolgozott ki. Nevéhez fűződik a farmakognózia oktatás megreformálása, a tananyag átstruktúrálása, a kurrikulum súlypontjának áthelyezése az európai harmonizáció és a hazai szabályozási rendszer szempontjainak figyelembevételével.

A Gyógyszerészi biotechnológia oktatását elsőként indította el hazánkban, a kötelezően választható tantárgy bevezetésében, tematikájának kidolgozásában meghatározó szerepet töltött be.

 


Részt vesz a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az Orvosbiológiai mérnök másoddiplomás képzés és az Egészségügyi mérnök MSc-képzés oktatásában és programjának a kidolgozásában, akkreditálásában. Munkája elismeréseként Műegyetem-1782 emlékéremmel tüntették ki.

Posztgraduális Ph.D. képzés keretén belül biotechnológia kurzusokat tart a Semmelweis Egyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem hallgatói számára. Részt vesz a szakgyógyszerész képzésben és gyógyszerész továbbképzésben. Külföldi egyetemeken felkért tantermi előadásokat tartott (Friedrich Schiller Egyetem, Heidelbergi Egyetem, Padovai Egyetem, Tantai Egyetem, Alexandriai Egyetem).

Kiváló kapcsolatteremtő. Nemzetközi kapcsolatai és oktatási/kutatási együttműködési szerződései az évek során egyre bővültek, melyeket fiatal munkatársai/doktoranduszai számára is hasznossá tett.

Tudományos szakterülete:

farmakognózia, fitokémia és gyógynövények biotechnológiája (fermentáció, bioreguláció, génműködés befolyásolása, géntranszformáció). A gyógynövények szövettenyésztésére és farmakológiailag aktív vegyületeinek vizsgálatára irányuló kutatómunkája úttörő. Megalapította a Semmelweis Egyetemen a Farmakognózia Intézet biotechnológia laboratóriumát, mely nemzetközileg elismert kutatóbázissá vált. Munkássága kiemelten - hazai és nemzetközi támogatással - a biológiailag aktív vegyületek képződésének optimalizálására irányul a génműködés befolyásolásán keresztül, illetve géntranszformációval. Iskolateremtő munkáját 15 sikeresen megvédett disszertáció fémjelzi.


Az általa nevelt kutatók ma már a világ számos országában dolgoznak vezető beosztású szakemberként.

Szakértői tevékenységet folytat a Farmakognózia és Szövettenyésztés szakterületeken. Szabadalmainak száma: 2.

Kutatómunkájának és munkacsoportjának tudományos eredményeit 250 közleményben, konferencia kiadványban, rangos nemzetközi kiadóknál megjelent könyvrészletekben (20) és hazai és nemzetközi konferenciákon tartott előadásokban (461) publikálta (összes hivatkozásainak száma 1050). Számos esetben meghívott és plenáris előadó, valamint felkért tag nemzetközi és hazai kongresszusok szervezőbizottsági és/vagy tudományos bizottságában. Figyelemreméltó 6 könyvszerkesztése és TAMOP támogatással készült e-könyv szerkesztése. A gyógynövények megismertetéséhez ismeretterjesztő és tudományos kiadványok lektoraként, fordítójaként is hozzájárult.


Pályázati tevékenység:
Kiemelést érdemel a Farmakognózia Intézet tudományos munkája és műszerpark fejlesztése szempontjából a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében elnyert, az Európai Unió által finanszírozott két kutatási pályázata (az általa vezetett konzorciumokban rangos egyetemek vettek részt, mint pl. Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem). Meghatározó szerepe volt a Kar történetében legjelentősebb, műszerfejlesztés szempontjából kiemelkedő FEFA pályázatok elnyerésében is, ami megteremtette az alapot az első Ph.D. program megindításához. Témavezetésével elnyert 5 oktatásfejlesztési pályázata és 25 hazai és nemzetközi kutatási pályázata nagyban segítette az Intézeti infrastruktúra fejlesztését is.

Vissza a tartalomjegyzékhez...


Alapító törzstagja a Semmelweis Egyetem Gyógyszertudományok Doktori Iskolának, és 2000 óta a vezetője. A Doktori Iskola szervezésében, akkreditálásában kiemelkedő, úttörő munkát végzett. Vezetésével 15 hallgató szerzett egyetemi doktori, kandidátusi ill. Ph.D. fokozatot.

Egyetemi / Kari bizottságok vezetése ill. munkájukban részvétel:

- Semmelweis Egyetem, Gyógyszertudományok Doktori Iskola vezető
- Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsa tagja
- Semmelweis Egyetem GYTK Habilitációs Munkabizottság tagja
- Semmelweis Egyetem Tudományos Tanács tagja (2001-2009)
- Semmelweis Egyetem Külső Kutatási Munkákat Véleményező Bizottság (2001-2010)
- Semmelweis Egyetem GYTK Tudományos Bizottság elnöke (2000-2009)


- Semmelweis Egyetem GYTK Tantervi és Oktatásfejlesztési Bizottság (1998-2009-ig)
- Szegedi Tudományegyetem Farmakognózia Doktori Program (oktató)
- Szegedi Tudományegyetem Habilitációs Bizottság (külső tag 2008-ig)
- Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Doktori Iskola Tanács tag és oktató
- Orvosbiológiai/Egészségügyi Mérnökképzés Szakbizottság tagja (BMGE-SE) (1994-)

Magyar Tudományos Akadémia tudományos bizottsági tagságok:
- MTA Gyógyszerésztudományi Bizottság tagja
- MTA Botanikai Bizottság tagja
- MTA Botanikai Bizottság Növénykémiai, kemotaxonómiai munkacsoport
- MTA Botanikai Bizottság Növényanatómiai Munkabizottság
- A Növényanatómia Fejlesztéséért Alapítvány elnöke (MTA Bot.Biz.)


Tudományos Szerkesztőbizottsági tagságaim:
- Botanikai Közlemények Szerkesztőbizottsága
- Acta Botanica Hungarica Szerkesztőbizottsága
- Herba Polonica Szerkesztőbizottsága
- Semmelweis Könyvkiadó Kiadói Tanács (1995-2001)
- VIII. Magyar Gyógyszerkönyv Szerkesztőbizottsága, Farmakognózia Albiz (2003-ig)
- Képzés egy életen át (Továbbképző szakfolyóirat) Szerkesztőbizottsága
- Magyarország Kultúrflórája Szerkesztőbizottsága
- Chemoprevention - Editorial Board


Tudományos társasági (hazai, nemzetközi) tagságaim:
- MGYT Gyógynövény Szakosztály (vezetőségi.tag)
- Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (Szakmai Bíráló Testület, 2005-ig)
- Magyar Kémikusok Egyesülete, Magnézium Társaság (vezetőségi tag)
- Magyar Biológiai Társaság
- Magyar Fitoterápiás Társaság
- Magyar Professzorok Világtanácsa
- European Tissue Culture Society (ETCS)
- European Cell Biol. Org.(ECBO)
- International Association for Plant Tissue Culture (IAPTC)
- International Association for Plant Biotechnology (IAPB)
- Gesellschaft für Arzneipflanzenforschunkóg (GA)
- Individual Membership Renewal Invoice (ISHS)

Széchenyi Professzori Ösztöndíj: 1997-2001

Kitüntetések:
- 1985: Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa (Kiváló Munkáért)
- 1992: Semmelweis Orvostudományi Egyetem (Kiváló Dolgozó)
- 2002: Greguss Pál emlékérem
- 2005: Műegyetem 1782 Emlékérem
- 2009: Semmelweis Egyetem Aranygyűrűje
- 2012: Augustin Béla Emlékérem

Dr. Szőke Éva egyetemi tanár, doktori iskola vezető nemzetközileg elismert, kimagasló tudományos és oktatói érdemeinek, iskolateremtő munkásságának, valamint példaértékű vezetői tevékenységének elismeréséül a “Professor Emerita" cím várományosa.

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya június 8-án Augustin Béla-emlékérmet adományozott Dr. Szőke Éva egyetemi tanárnak, a Gyógyszertudományok Doktori Iskola vezetőjének tudományteremtő és azt magas fokon művelő, nemzetközileg elismert tevékenységéért.

Vissza a tartalomjegyzékhez...





Dr. Blázovics Anna Ph.D. D.Sc.
igazgató

Vissza a tartalomjegyzékhez...


1974-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Tanári "C" szakán szerzett kémia-áruismeret szakos középiskolai tanári diplomát. 1974-ben műszaki gyakornok az EGYT Kutatásszervezési Osztályán, majd 1975-1979 között a Gentamicin Kutató Laboratórium vezetője a Chinoin Gyógyszergyárban.

1979-től-1983-ig tanársegéd, a biokémia- és kémiaoktatási-felelős helyettese a Semmelweis OTE II. Kémiai-Biokémiai Intézetben. 1982-től tudományos munkatársként, majd 1989-től tudományos főmunkatársként vezeti a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Arteriosclerosis Kutatócsoport biokémiai laboratóriumát. 1977-1984 között a Budapesti Műszaki Egyetem Tanárképző Intézetének külső munkatársa. 1990 januárjától 2009. július 1-ig a Semmelweis OTE / Semmelweis Egyetem / II. Belgyógyászati Klinikán a Biokémiai Kutatócsoport vezetője. 2009-től a Semmelweis Egyetem Farmakognóziai Intézet igazgatója.

 


Tanulmányok / fokozatok:
- 1980-1982. Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán biokémia és mikrobiológia tanulmányok
- 1983. Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán egyetemi doktori értekezés
- 1989. az orvostudomány kandidátusa
- 1995. Ph.D. minősítő diploma
- 2006. az MTA doktora (az orvostudomány doktora)
- 2009. habilitál a Semmelweis egyetemen
- 2012. c. egyetemi tanár a Budapesti Corvinus Egyetemen


Díjak:
- 1986. MTA Soros Alapítvány díj
- 1993. IGSC, Madrid, Spanyolország,
- 1994. Májkutatási Alapítvány FALK díj
- 1996. FALK II. díj, Falk Symposium, Pozsony
- 2000. SFRR Conference, Kioto, Japán,
- 2002. 16th Danube Symposium on Nephrology, Bled, Szlovénia, Bruno Watschinger Award
- 2004. Orvosi Hetilap Markusovszky díj
- 2004. Magyar Táplálkozástudományi Társaság Tudományos díja.
- 2004. Richter Gedeon Kutatási Támogatás 98043
- 2009. Matkovics díj
- 2010. Orvosi Hetilap Markusovszky díjŰ
-
2010. Elismerő oklevél 2009. Pro Scientia díjas hallgató oktatásáért

 


Doktori képzés:
1993-óta témavezető a Klinikai 2/1 a " Hepatológia szabadgyökös és immunológiai vonatkozásai "Doktori Programban Szakmai irányításával 13-an szeretek kandidátusi/Ph.D.fokozatot. Ph.D. tanítványai közül Dr. Lugasi Andrea, Dr. Hagymási Krisztina, Dr. Sípos Péter, Dr. Rapavi Erika, Dr. Sárváry Enikő, Dr. Hegedűs Viktor és Dr. Kleiner Dénes kaptak különböző hazai és külföldi tudományos díjakat és kitüntetéseket.

TDK témavezető:
TDK-hallgatói közül dr. Hegedűs Viktor Pro Sciencia díjban részesült 2008-ban. Kleiner Dénes rektori dicséretet kapott 2012-ben. Külső konzulense volt Mácsai Évának, aki 2007-ben 2. helyezés ért el TDK dolgozatával. TDK hallgatói hazai és nemzetközi díjakat és helyezéseket nyertek el. Süle Krisztina nemzetközi konferencián előadói díjat kapott.

Ph.D. Kurzusok vezetője:
1993-tól Irodalomkutatás, majd 2000-től A sikeres Ph.D. munka elméleti és gyakorlati alapjai
1993-tól Szabad gyökök biológiai rendszerekben

Továbbképző akkreditált tanfolyam vezetője:
Bioaktív anyagok jelentősége a legújabb kutatások tükrében

Továbbképző akkreditált tanfolyam előadója:
2010- Gyógyszerészek kötelező továbbképző tanfolyama

Speciálkollégium előadója:
Gyógynövények és a kozmetika kapcsolata

Tudományos folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja (szerkesztője):
1996- Orvosi Hetilap; 2012- Acta Alimentaria

 

 


Tudományos folyóiratok reviewere:
Acta Alimentaria; Acta Biologica Hungarica; European Journal of Gastroenterology and Hepatology; Central European Journal of Biology; Phytotherapy Research; Clinical and Experimental Medical Journal; The European Journal of Pharmacology; Orvosi Hetilap

Konferenciák szervezése:
1993-tól 1 nemzetközi, 9 hazai konferenciát szervezett szabadgyök-kutatás és 1 konferenciát fitoterápia témakörökben.

 


Tudományos társasági tagságok:
1975-2005 Magyar Kémikusok Egyesülete; 1979- Magyar Biokémikusok Egyesülete; 1983- Magyar Arteriosclerosis Társaság; 1983- Magyar Gerontológiai Társaság;1985-  Magyar Gastroenterológiai Társaság; 1987- Magyar Élettani Társaság; 1992- Magyar Szabadgyök-kutató Társaság és jogelődjei; 1994- MTA Flavonoidkémiai Munkabizottság  tagja; 1996-  MTA Lipidkémiai Munkabizottság  tagja; 1998- 2000 COST-18 program résztvevője; 1999-  Magyar Fitoterápiás Társaság; 2006-  MTA Mikroelem Munkabizottság tagja



Társasági vezetőségi funkció:
1992-1999. Májkutatási Alapítvány Szabad Gyök Kutatási Szekciója titkára; Magyar Szabadgyökös Társaság főtitkára; 2007- Magyar Szabadgyök-Kutató Társaság alelnöke; 2013-tól elnöke; 1993-1996.  Society for Free Radical Research (European Region) Magyar Szekciójának főtitkára; 1999- Magyar Fitoterápiás Társaság vezetőségi tagja; 1997-  Morbus Crohn Alapítvány Kuratóriumának tagja; 1997-  International Medical Association for Experimental and Clinical Research (IMAR) Társaság, alapító tag; 1998-  Orvosi Hetilap szerkesztője; 1998-  Folia Hepatologica szerkesztőbizottságának a tagja; 2006-2008  Hungarian Medical Journal szerkesztője.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

 


Jelentősebb bel- és külföldi együttműködések:
MTA Izotópkutató Intézet 1988-1990, majd 1996-tól; Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet 1988-1993, majd 1996-tól; Országos Élelmiszer- és Táplálkozástudományi Intézet 1986-tól 2012-ig; Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem 1990-től 1997-ig, majd Szent István Egyetem 2001, majd Budapesti Corvinus Egyetem 2004-től; ELTE Atomfizika Tanszék 1991-1993, Budapesti Műszaki Egyetem 1993-tól 2000-ig, majd 2010-től; MTA KKKI 2000-től folyamatosan; Pécsi Tudományegyetem 1998-  vendégelőadó a Ph.D Programban; Szent István Egyetem 2000-től; 2002- Állattakarmányozási Kutatóintézet, Herceghalom; 2000-

 


Szent János Kórház; 2004- 2007 MÁV Kórház; 1983-tól a Semmelweis Egyetem több intézetével és klinikájával: II. Belgyógyászati Klinika, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, I. Sebészeti Klinika, Uroonkológiai Centrum

1994-1996.  Mansura University, Kairó, Egyiptom; 1997-2002 az SFRR Lengyel Tagozata; 2007- EU7 keretprogram Prof. Dr. Finn Holm, Food Group Denmark & Nordic NutriScience; 2009- Laboratory of Biochemistry, Riga Stradins University, Riga, Lettország; 2010. National Academy of Sciences of Azerbaijan Republic, Institute of Microbiology, Baku, Azerbajdzsán; 2012-2013 Faculty of Veterinary Medicine, Dept. of Toxicology, Temesvár, Románia


Elnyert projektek:
1993-1996 ETT 03 390 (résztvevő); 1995-1998 Ifjúsági OTKA F 017713 (résztvevő); 1997-2000 OTKA TO 23 455 (résztvevő); 1997-2000 ETT 02-517 (vezető); 2000-2002 ETT 250/2000 (vezető); 2001-2004 1/016/ Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (vezető); 2001-2004 1/047 Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (résztvevő); 2004 OTKA-T043537 (résztvevő); 2003-2006 ETT 002/2003 (vezető); 2006-2008 ETT 012/2006 (vezető); 2003-2006 OTKA T 046622 (résztvevő); 2004-2007 1B-047/2004 Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (vezető); 2004 - 2007 GVOP (résztvevő), 2007-2011 OTKA  K 67971 (résztvevő)
2007- 2011.OTKA K68921 (résztvevő); 2010-2012 TÁMOP-4.1.1.A-10/2/KMR (vezető)

 


Igazgatói tevékenysége:
2009. július 1-étől kapott 5 évre szóló megbízást a Farmakognóziai Intézet vezetésére. Megtartotta az intézetben folyó eredményes kutatási profilokat és kiegészítette korszerű fitoterápiás kutatási irányokkal. Kialakította a gyógyszerészi-biokémiai kutatóegységet, ahol sikeres TDK és Ph.D. munka folyik. Az intézet munkatársainak tudományos előmenetelét elnyert pályázatok segítségével támogatja. Rendszeresen oktat és vizsgáztat (kolokvium és szigorlat) magyar és angol nyelven a graduális és posztgraduális képzésben. Szoros kapcsolatot tart fenn a Semmelweis Egyetem több klinikájával. Jelentős együttműködéseket ápol számos hazai egyetemmel és intézettel. E munkákból hazai és nemzetközi publikációk jelentek meg. Lettországi kutatókkal közös tanulmányokat végeznek gyógyhatású növények hatóanyagainak és élettani hatásainak felderítésére, különös tekintettel a rákos betegek életminőségének javításara.


A Temesvári Állatorvostudományi Egyetem Ph.D. programját támogatja hallgatók posztgraduális képzésével.
Bevezette a „Gyógynövények bioszervetlen kémiája” című szabadon választható tárgy oktatását felkért oktató közreműködésével.

Megreformálta a kozmetikai speciálkollégium tematikáját. Az Intézet munkatársai számára továbbképző kurzusokat szervez meghívott előadók bevonásával. Részt vesz több tankönyv fitoterápiával és a redox-homeosztázissal kapcsolatos fejezeteinek megírásában. Folyamatosan bővíti az Intézet könyvtárát szakkönyvekkel és folyóiratokkal.

Egyéb elnyert támogatások:
1992. Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (vezető); 1992. Egészséges Nemzetért Alapítvány  (vezető); 1993.,1995.,1997., Májkutatási Alapítvány (vezető); 1993- Ph.D Akkreditácós Program (vezető)

2012. c. egyetemi tanár a
Budapesti Corvinus Egyetemen

Vissza a tartalomjegyzékhez...