Lapozni a könyv sarkainál lehet!

 

 

 

 



Farmakognóziai Intézet
1914-2014

 

Visszaemlékezések

 

 

Programozták és tervezték:
Horváth Balázs és Blaske Bence - 2013

 

 

TARTALOM

Dr. Dános Béla Ph.D.
Dr. Bernáth Jenő D.Sc.
Prof. Dr. Báthori Mária D.Sc.
Dr. Szarvasházi Judit
Dr. Then Mária C.Sc.
Prof. Dr. Csedő Károly
Dr. Nagy Éva, Ph.D.
Dr. Csekey Éva
Dr. Szentmihályi Klára
Héthelyi B. Éva
Dr. Tyihák Ernő D.Sc.
Dr. Máthé Imre

 

 


 




Dr. Dános Béla Ph.D.

Vissza a tartalomjegyzékhez...


Demonstrátor lehettem a Gyógynövény- és Drogismereti Intézetben

Életutamat meghatározta a növény- és állatvilág mélyebb megismerésének vágya, különösen a gyógynövények irányában megmutatkozó érdeklődésem. Utóbbi az által is erősödött, hogy gyógyszerész végzettségű édesapám fiatal szakemberként az 1915-ben szerveződött Gyógynövény Kísérleti Állomásra (mai nevén Gyógynövénykutató Intézetbe) került és így azok között volt, kik első munkatársai lehettek ezen intézménynek. – Sajnos hamar pályát váltott, minthogy rokoni unszolásra gyógyszerészi tevékenységet kezdett és folytatott Nagykállóban (Szabolcs- Szatmár megye), 1946.-ban bekövetkezett haláláig.


Családja, édesanyám, három húgom és én igen szűkös anyagi körülmények között maradtunk. Így magántanulóként folytattam a gimnáziumi éveket, minthogy megélhetésünk érdekében kertészetekben, az ott gyakori dohányföldeken, dohányfeldolgozó üzemben és gyógyszertári laboránsként dolgoztam. – Mindezek mellett 1947-ben eredményesen érettségiztem és felvételt nyertem a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karára, ahová akkoriban a gyógyszerészképzés első két éve tartozott.


Nehéz volt a kezdés, de a folytatás sem volt könnyű, hiszen a háborús évek lemaradásait is pótolni kellett. Örültem persze, hogy tanulhatok. A kötelező tárgyakon kívül többek között felvettem a „Gyógynövényismereti” speciális kollégiumot, amit Augustin Béla egyetemi rendkívüli magántanár, a Gyógynövénykutató Intézet (korábban Gyógynövény Kísérleti Állomás) nyugalmazott igazgatója hirdetett meg és tartott az akkori Növényélettani Intézet Gyógyszerészi Növénytani Osztályán. – Már az első órán,- a névsorolvasás közben felfigyelt a nevemre és kért, hogy az előadás végén keressem fel. Nagy érdeklődéssel tudakolt apámról, egykori munkatársa életútjáról és örült, hogy fia a tanítványa lehet. Többször jártam náluk, a Bp. Hegyalja úti villájukban és maradandó élményt jelentettek és jelentenek ma is az ott töltött órák, a jóságos, mindenre kiterjedő eligazításai és magyarázatai.


Így kerültem harmadéves koromra, majd egészen a diploma megszerzéséig a Gyógynövény- és Drogismereti Intézet (ma Farmakognóziai Intézet) vonzásába. Nagy lelkesedéssel tanultam a tárgyat és sikerült elérnem szép eredményeket. Felfigyeltek rám az Intézet Munkatársai és ajánlásukra demonstrátori státuszra terjesztett fel Halmai János professzor Úr, az Intézet igazgatója. Nagy öröm ért, amikor a kinevezést megkaptam, hiszen így az érdeklődésemnek megfelelő helyre kerülhettem és ez egyúttal anyagi segítséget is jelentett. Ezzel egy kiegyensúlyozott, magabiztos munkahely világába jutottam. Halmai professzor és a mellette dolgozó Munkatársai, Király Klára adjunktus, Pethes Edit- és Marczal Gabriella tanársegédek mindenben segítségemre voltak. Itt kaptam olyan szakmai indítást és szemléletet, amely napjainkig végigkísér.


Az Intézet ugyanott volt, mint ahol jelenleg is működik. Én a bejárattól jobbra, az un. hátsó hallgatói labor szomszédságában a tanári munkahelyen kaptam elhelyezést. Itt egy közbefutó galérián megszámlálhatatlan sokaságú folyadékos és szilárd szubsztanciát is elhelyeztek. Hála Istennek- sokféle munkában vehettem részt, oktatási, kutatási, tudományszervezési feladatok stb. megoldásában.

Segítettem az előadások előkészítésében, amikor is sok-sok demonstrációs anyagot kellett hétről hétre a katedrára helyezni, minthogy Halmai professzor úr előszeretettel magyarázta az adott drogok tudománytörténetét és néprajzi vonatkozásait. Magam sokszor ott is felejtkeztem a katlanszerű tanterem padsorai alatt elhelyezett drogmúzeumban, ahol eredeti csomagolásban, különböző földrészekről származó drogféleségek sokasága volt található és számomra tanulmányozható.

A gyakorlatokon való asszisztálás sem volt mentes nehézségektől, hiszen a hallgatóság egy évvel (évfolyam különbséggel) volt fiatalabb nálam. Ezt a tényt nehezen viselték el és özönével jöttek felém a beugrató ill. tudásszintemet firtató kérdések. – Igen csak vigyáznom kellett a válaszadásra. Hosszú idő elteltével úgy érzem sikerült mindezeknek eleget tenni és a gyakorlati anyagok kellő színvonalú előkészítését is teljesíteni.                

Elméleti és gyakorlati jegyzetek is készültek ebben a periódusban. Soha nem feledem, hogy Halmai professzor úr megbízott egy-egy drogféleség szövettani rajzának elkészítésével. Ilyen volt pl. Strychni semen keresztmetszetének rajzban való rögzítése, amihez a professzor instrukciói dacára többször kellett nekirugaszkodnom. (A nehézséget elsősorban a maghéj- egy oldalra hajló trichómás epidermisze jelentette).


Ez időben készült a korábbihoz képest teljes átdolgozásra és kiegészítésekre váró V. kiad. Magyar Gyógyszerkönyv, a nagy szakmai tekintélyű Schulek Elemér professzor úr irányításával. – A farmakognóziai cikkelyek elkészítését az Intézet kapta feladatául. Magam is részt vehettem e munkában. Az én reszortom a keserűanyag- tartalmú drogok organoleptikus értékmérése volt (akkor még megbízható kémiai- analitikai módszer nem állt rendelkezésre), majd a szaponin tartalmú drogok minősítése a hemolitikus indexük meghatározásával. Friss marhavér kellett hozzá, amit a marhavágóhídról hoztam és láttam hozzá az előkészítéshez és kivitelezéshez. Az eredmények az V. kiad. Magyar Gyógyszerkönyv vonatkozó cikkelyei alapján ma is tanulmányozhatók, ill. kontrollálhatók.


Ilyenformán telt el itt,- és a többi gyógyszerész- valamint orvosképzésre szakosodott intézetekben a még hátralévő tanulóév, majd 1952. június 30.-án, - az akkori már Orvostudományi Egyetemen a gyógyszerészi oklevelem átvétele. Helyhiányra hivatkozva az Elhelyező Bizottság (amely akkor kötelező jelleggel működött) nem tudott állást biztosítani a Gyógynövény- és Drogismereti Intézetben, de sikerült helyet kapnom a Sárkány Sándor professzor által vezetett Gyógyszerészi Növénytani Tanszéken (többszöri névváltozással az Alkalmazott Növénytani és Szövetfejlődéstani ill. Növényszervezettani Tanszéken, amely ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézethez tartozik), ahol még a mai nap is végezhetem oktató-kutató munkámat. Ez azonban már egy másik történet...

Vissza a tartalomjegyzékhez...





Dr. Bernáth Jenő D.Sc.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

 

Közel fél évszázados gyümölcsöző kapcsolat a kutatásban és oktatásban

A gyógynövényekkel 1967-ben, közel fél évszázada, a Gyógynövény Kutató Intézet munkatársaként kerültem szorosabb kapcsolatba. Már tudományos pályám kezdeti szakaszában számottevő hatást gyakorolt rám az a kiemelkedő kutató-oktató tevékenység, amely a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény és Drogismereti Tanszékén folyt. Ez a nemzetközileg is számon tartott Tanszék már akkor is a hazai gyógynövény oktatás és kutatás egyik fellegvárának számított. Személyes kapcsolatom a Tanszékkel még szorosabbá vált, s egyben hivatalos formát is öltött 1980 és 1992 közötti időszakban, amikor a Gyógynövény Kutató Intézet tudományos igazgató helyetteseként, majd tudományos igazgatójaként tevékenykedtem.

 

Ez az időszak egyébként a hazai gyógynövény kutatás és oktatás egyik aranykorszakának tekinthető. Ezt jelzi, hogy a kiemelkedő egyetemi kutatói tevékenység mellett ebben az időszakban például a Tétényi Péter által vezetett, nekem is otthont adó Gyógynövény Kutató Intézetben mintegy 30-35 tudományos kutató, 40-45 kutató asszisztens és további 35-40 szakdolgozó működött közre az ágazat fejlesztésében.

Ebben az időszakban a Kutató Intézet és a Tanszék munkatársainak kapcsolata – a fokozódó gyógyszeripari elvárások teljesítése érdekében - még szorosabbá vált (Gyógynövény Kutató Intézet Évi Jelentése, 1985-1990). Dr. Kéry Ágnes, a Tanszék munkatársa, témavezetői megbízást vállalt a Kutató Intézetben. Munkásságának eredményeként sikerült a DCCC (droplet counter-current chromatography) módszert meghonosítani és eredményesen alkalmazni. Ennek révén a Kutató Intézetben felgyorsult az új biológiailag aktív növényi anyagok izolálása, majd ezt követő azonosítása.

Többek között – gyógyszeripari kutatások részeként – elsőként sikerült a folyadékmegoszláson alapuló módszerrel grammos nagyságrendben széles biológiai aktivitású szeszkviterpén gama-lakton partenolidot előállítani a Tanacetum vulgare L. növényből. A munka folytatásaként a Tanacetum vulgere fajból további 3 vegyület grammos nagyságrendű izolálása történt meg (tatradin A, artemorin, 266 molekulatömegű lakton). A Chrasanthemum parthenium-al kapcspolatos további közös kutatások már közvetlen gyakorlati célt is szolgáltak. A növényből előállított frakciók (partenolidban dús frakció, szemipoláros frakció és poláris frakció) már a farmakológiai vizsgálatok céljára is alkalmasak voltak.

A széles spektrumú és alapos kémiai feltáró munka és az ehhez kapcsolódó biológiai fejlesztő munka eredményeként hozhatta forgalomba a Biogál Gyógyszergyár a mai napig is sikeres termékét a ’Migrénium’ kapszullát. E kutatási együttműködéssel párhuzamosan az oktatásban is folyamatos volt a kapcsolat.

A Kutató Intézet az egyetemi hallgatók részére gyakorlati helyként szolgált. Én magam pedig 4 éven keresztül láttam el az angol nyelvű növénytani oktatást az idegen nyelvű gyógyszerészképzésben.

A együttműködésünk eredményeként több értékes monográfiát állítottunk közösen össze. A Petri Gizella tanszékvezető professzorasszony által jegyzett „Magykagyökér – Valeriána” Kultúrflóra (Petri G., Akadémiai Kiadó, 1999) monográfiában több kutató intézeti munkatárs is részt vett. Én magam a „Macskagyökér genetikája és nemesítése” fejezetet állítottam össze. A „Mák” –ról írt akadémiai kiadványban (Sárkány S., Bernáth,J., Tétényi P., Akadémiai Kiadó, 2001.) számos tanszéki munkatárs is szerepet vállalt. Igy részt vett a közös munkában Szőke Éva professzorasszony, László Imre és Liszt Katalin.

A „Konyhakömény”-ről írt Kultúrflóra monográfiában (Bernáth J., Zámboriné Németh É., Szent István Kiadó, 2010) Lemberkovics Éva és Szőke Éva professzorasszonyok vállaltak értékes közreműködést. A nemzetközileg is magas szinten jegyzett mák könyvünkben (Bernáth J., Harwood Academic Publisher, 1998) pedig Petri Gizella és Szőke Éva professzorasszonyok kiemelkedően értékes munkái találhatók meg.

Együttműködésünk formái kissé megváltoztak, de kapcsolatunk tovább bővült, amikor 1992-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Gyógy- és Aromanövények Tanszékének vezetőjévé neveztek ki. A közös kutatásban új lehetőséget jelentett az a gazdag növényanyag, ami Soroksáron rendelkezésünkre állt, és egyben szolgálhatta mindkét oktató-kutatóhely tevékenységét.

 

Másrészt a Farmakognóziai Intézetben felhalmozódott hatalmas ismeretanyag segítséget nyújtott a mi tanszékünkön folyó oktatási és kutatási tevékenység korszerűsítéséhez. Az oktatásban is számos együttműködési forma alakult ki. Ezek közül is kiemelést érdemel a doktori képzés területén létrejött új kapcsolatunk.

Szőke Éva professzorasszony a Kertészettudományi Doktori Iskola Tanácsában tag lett. A Farmakognoziai Intézet által meghirdetett „Hatóanyag és drogismeret” PhD tantárgy pedig a Kertészettudományi Doktori Iskola hallgatóinak egyik legkedveltebb tantárgyává vált. Az együttműködés szorosságát és eredményességét csupán jelzi, hogy Kéry Ágnest ezen időszak alatt egyetemünk címzetes egyetemi tanárává fogadtuk.

Visszaemlékezve az elmúlt közel fél évszázadra, meggyőződéssel állíthatom, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény és Drogismereti Tanszékével (jelenleg Farmakognóziai Intézet) és annak munkatársaival kialakult saját és kollégáim kapcsolata mindig rendkívül gyümölcsöző és hasznos volt, folyamatosan hozzájárult szakmai fejlődésemhez, szemléletem és tudományos látásmódom formálásához.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Prof. Dr. Báthori Mária D.Sc.

Vissza a tartalomjegyzékhez...


A Semmelweis Egyetem Farmakognóziai Intézetének Centenáriumára
Emlékeim - ahogyan én láttam

Évfordulót megünnepelni mindig kiemelt esemény. Ilyenkor az ember felizzítja a régi, elhalványult emlékeket, kitágítja, visszatolja az emlékezés horizontját, újrateremti a régi élményeket, amelyeket sose veszített el, csak az élmények emlékekké váltak. Ilyenkor gondolatban életre hívjuk, újraalkotjuk a múlt alakjait, olyanraamilyenek akkor voltak ezek a szereplők.

A Semmelweis Egyetem Farmakognóziai Intézete (korábban Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény és Drogismereti Intézet) fennállásának 100. évfordulója alkalmából én is ezt teszem. Visszagondolok az Intézet munkatársaival együtt eltöltött időkre, a kemény, gyakran nehézségekkel teli, de végül eredményes kooperációs kutatómunkákra, a közös pályázatokra, részvételeinkre a kongresszusokon.


Felidézem a fehér asztal melletti hosszú, „világmegváltó” szakmai beszélgetéseket, újrateremtem a szereplőket. Egyik- másik élmény és személy váratlan jelentőséggel ruházódik fel, mások háttérbe szorulnak, töredékessé válnak.

Ez a neves évforduló alkalom arra is, hogy visszapillantsunk az eltelt évtizedek eredményeire, értékeire, melyeket mindenképen meg kell ünnepelni. Ünnepeljük most az Intézet munkatársainak sikereit, a szeretett szakma javára kifejtett hatalmas munkájukat. Hallgatók ezreit képezték ki, megismertették velük a modern Farmakognóziát, az érdeklődés előterében álló és a terápiás felhasználás szempontjából fontos gyógynövényeket. És mennyi tudományos siker! Cikkek, előadások, külföldi tanulmányutak, fokozatszerzések, melyek mind a munkatársakat dicsérik.

Kapcsolatom kialakulása a Farmakológiai Intézettel és munkatársaival Dr. Petri Gizella professzorasszony intézetvezetése idejére datálódik.


A Professzorasszony mindig példakép volt elhivatottságával, minden nehézségen átsegítő szakmaszeretetével. Becsültem a tárgy iránti lelkesedését, munkabírását, segítőkészségét. Számos hallgató, diákkörös, doktorandusz, sikeres tanítvány került ki kezei közül. Elődje, Halmai professzor Úr nyomdokait is követte, aki Novák professzorral, Intézetünk akkori vezetőjével együtt írta meg a ma is nélkülözhetetlen 1963-ban megjelent Farmakognózia című könyvet. Petri professzorasszony is számos tankönyvet, jegyzetet, oktatási segédletet írt. Bevezette a Fitoterápia és a Fitokémia tárgyakat az oktatásba, az orvosképzésbe is és életre hívta a Magyar Fitoterápiás Társaságot (1991). Elindította a Fitoterápia című folyóiratot (1995).

Kandidátusi védésem elnöke volt. Szeretettel gondolok vissza kedves, megnyugtató személyére, elismerő szavaira védésemen.


Petri professzorasszony tanszékvezetése alatt ismerkedtem meg Kéry Ágnes és később Lemberkovics Éva professzorokkal. Mind a kettőjükkel szoros kapcsolatom épült ki. Mindig segítettük egymást a fiatalok képzésében, vizsgáztatásokban, disszertációk bírálatában, és a doktori védéseken a bizottságokban való kölcsönös részvétellel. Nélkülözhetetlen tagjai voltak az Intézetnek, és ma is azok. Sikeres életpálya áll mögöttük. Tudományos és oktató munkájuk példamutató. A hallgatók, doktoranduszok egész sorát gyűjtötték maguk köré, akiknek munkája mindig megérdemelt sikerekkel járt.

Ágnes kutatói profiljához hozzátartozik a tudomány és a gyakorlat összekapcsolása, fitogyógyszerek kifejlesztése, a tradícionális gyógynövények terápiás értékelése.


Lelkesen kutatja a hatás, mellékhatás, kölcsönhatás kérdését. Fáradhatatlan az oktatásban is. Továbbképzéseket, előadásokat tart még a Társegyetemeken is. Pontosság, nagy tudásanyag, részletesség, magával ragadó előadások tartása jellemzik.

Éva az analitikai vizsgáló módszerek kitűnő ismerője és művelője. Kutatásai, vizsgálatai elsősorban a gyógynövények biológiailag aktív anyagainak fitokémiai értékelésére, az illóolajok összetételének gázkromatográfiás analízisére irányulnak. Vizsgálta azokat a tényezőket is, melyek befolyásolják az illóolajok összetételét. Széleskörű látásmódja, logikus érvelése, értékelő hozzászólásai mindig előrevitték a közös munkát. Mindig készen állt az együttműködésre. Az első kérésre jött és dolgozott. Szaktudása sokirányú, előadásait örömmel hallgattuk.


Petri professzorasszony méltó követője az intézetvezetői poszton (1996) Dr. Szőke Éva professzornő. Nagy szakmai tudása, hatalmas aktivitása, kiemelkedő szervezőkészsége, széles tudományos látószöge nagyban hozzájárult az Intézet mai magas szakmai elismertségéhez

Munkásságának fontos eleme az Intézet korszerű műszeres felszerelése, a magas színvonalú kutató és oktatató műhely kialakítása, amely eredményes vezetői tehetségét bizonyítja. A társintézetek munkatársait és a szakma művelőit mindig ügyesen összefogta nem kímélve pénzt és fáradtságot. Balatoni villájában szívesen látott vendégek voltunk szakmai megbeszélésekre. Érdeklődése minden tématerületre kiterjedt. Hozzászólásai mindig kedvesek, előremutatóak, támogatóak voltak. Sose mondott nemet egy felkérésre sem. Fáradhatatlanságát sokszor igénybevettük. Örök opponens, Bizottsági tag, vizsgáztató volt Intézetünkben. Vendégelőadások, közös pályázatok fémjelezték a két Intézet szoros kapcsolatát.


Kutatási területe elsősorban a gyógynövény szövettenyészetek hatóanyag képzése és a bioaktív vegyületek képződésének optimalizálása géntranszformációval és a génműködés befolyásolásával. Iskolateremtő, a graduális és posztgraduális képzés fejlesztése mindig szívügye volt, a Doktori Iskola vezetőjeként sokat tett a témavezető oktatókért és a Ph. D hallgatókért.

Szőke professzornőt követte a tanszék élén (2009) Dr. Blázovics Anna professzornő, akihez kivételesen szoros szálak fűznek. Már előző munkahelyén, a Semmelweis Egyetem II. számú Belgyógyászati Klinikán indult munkakapcsolatunk. A redox –homeosztázissal kapcsolatos munkájába kapcsolódtunk be, az ekdiszteroidok ilyen irányú vizsgálatát indítottuk el közösen.


Kutatásai a redox-homeosztázis változása, az antioxidánsok jelentősége és a rákos betegek életminőségének javítására irányulnak, amelyek példamutató célkitűzések. Tevékeny, gazdag életpálya áll mögötte, számos nagyszerű eredménnyel. Igényes, precíz munkája, óriási szakmai ismerete sikerek sokaságát hozta. Figyelemre méltóak okos, logikus meglátásai, következtetései. A biokémiaimódszerek sokaságának kiemelkedő ismerője és kitűnő alkalmazója. A kísérletek eredményeit gondosan, mélyrehatóan tanulmányozza és elemzi. Az adatokat precízen és előremutatóan összegzi, melyek során a nyitott kérdések is megoldást kapnak, s körvonalazódnak a jövő kutatási teendői. Igényesség, emberi tartás, lelkiismeretesség jellemzi személyét. Nagyszerű stílusban megírt nagyszámú közleménye között megtalálhatók a magyar nyelvűek is.


Ezek, a hazai lapokban közzétett cikkek minden érdeklődő számára számos tanulságot nyújtanak. Előadásai imponálóak és magával ragadják a hallgatót, hozzászólásai meggyőzőek, előremutatóak. Irányításával indult be az Intézetben a gyógyszerészi biokémiai munka, kutatásaiban szem előtt tartja a természetes eredetű hatóanyagok felhasználásának lehetőségeit a modern orvoslásban.

A visszaemlékezés felfrissíti a történteket, számba veszi az értékeket. A múltnak üzenete van, oda kell figyelni arra, hogy mit kaphat az ember az elmúlt eseményektől és azok szereplőitől. Számos követendő példát, tapasztalatot, a jövőben megvalósítandó célokat. Emlékezzünk tehát szeretettel az Intézet elmúlt éveinek eseményeire, s azokra, akik ezt végigjárták.

Vissza a tartalomjegyzékhez...


Dr. Szarvasházi Judit

Vissza a tartalomjegyzékhez...


Lehetetlenből lehetséges

A munkámat illetően a gimnáziumi magyar tanárnőm – Vali néni – mellett a másik életre szóló köszönettel dr. Kéry Ágnes professzor asszonynak tartozom.

Mintha csak tegnap lett volna. Álltam a kis üvegcsémmel Verzárné professzor asszony előtt, hogy megpróbáljam a lehetetlent. Mármint hogy elég naivnak gondoltam én is az ötletet, de azért az államvizsga után egy évvel, közforgalmú gyógyszerészként mégis elmentem a farmakognóziai intézetbe „szerencsét próbálni”. Férjem - élsportoló vívóként - 1978-ban Alma Atában készült fel csapattársaival valamelyik világversenyre. Együtt edzőtáboroztak az ottani jéghokisokkal, akik az edzés előtt mindig egy kis üvegcséből hajtottak fel néhány kortyot és elmondásuk szerint ezáltal sokkal jobban bírták a terhelést. A férjem haza hozott néhány üveggel és kérdezte tőlem mi lehet ez.

 


„Tinctura Crataegi” mindössze ennyi volt a címkén. Galagonya tinktúra – válaszoltam, de többet én sem tudtam.

Viszont kíváncsivá tett a dolog. Gondoltam bemegyek a drogintézetbe, hogy a laborban megnézhessem, mégis mit takar pontosan ez a „lötty”. Én csak egy-két alkalmi vizsgálódásra gondoltam, és kész.

Tehát álltam a kis üvegcsémmel a professzor asszony előtt, elmesélve az előbb leírtakat. A tőle megszokott határtalan lelkesedéssel fogadta az ötletet, de ő már ebben sokkal többet látott. Tájékoztatott, hogy az intézetben már folyik galagonyára vonatkozó  kísérletes munka, amibe bekapcsolódhatok. Megállapodtunk, hogy hetente 1 napot, a hétfőt az intézetben tölthetem (reggeltől estig), a többi napot pedig – a hétfőt is ledolgozva – a gyógyszertárban (reggeltől estig).

Így kezdődött a „csak megvizsgálom, hogy mi van az üvegcsében” tervem, s vált belőle egy két éves komoly tudományos kísérletes munka az intézetben, közben a Rozsnyai Mátyás Előadói Emlékverseny első helyezésével majd végül a doktori disszertáció summa cum laude abszolválásával.Bevezető szöveg

Az ezalatt eltöltött időért Kéry Áginak tartozom köszönettel. Ő vett a szárnyai alá, hétfőnként ő irányított, tanított, bíztatott és lelkesített.

Az egyetemen megtanultuk a szakma alapjait, és a receptúrai gyógyszerkészítés kapcsán azt, hogy csak saját magunkban és a saját munkánkban bízhatunk meg igazán. De az igazi precizitásra, a mindenre kiterjedő alaposságra, a világos, szabatos szakszerű megfogalmazásra, a tudományos szerzői és lektori munka sajátosságaira Ági tanított meg.


Ha azt gondoljuk, hogy egy munka már jó, még az is lehet még jobb. Nem a jóra, nem a nagyon jóra, a tökéletesre kell törekedni. Maximalizmus saját munkánkkal szemben, mert csak úgy várhatjuk el ugyanezt másoktól. De ha nem kapjuk meg másoktól, magunkhoz akkor is maximalisták maradunk.

Későbbi munkámhoz ez volt a legnagyobb útravaló, amit kaphattam és ezt az intézet adta meg, főleg Ági személyében.Bevezető szöveg

Köszönet érte Verzárné professzor asszonynak, köszönet érte Kéry Ági professzor asszonynak, és mindenkinek, aki akkor a Farmakognóziai intézetben dolgozott, mert ez így együtt volt egy egész, ami meghatározó lett életem további alakulásában.

Vissza a tartalomjegyzékhez...





Dr. Then Mária C.Sc.
tudományos főmunkatárs

Vissza a tartalomjegyzékhez...

 


Egy hallgató, majd munkatárs visszaemlékezése a Gyógynövény- és Drogismereti Intézet vezetőjére
avagy Rendhagyó Méltatása


Dr. Then Mária visszaemlékezése a közel félévszázados - intézményi múltra és Petri professzor asszonyra.

Az ember életében 45 év hosszú idő, de még egy tanszék történetében is. A folytonos változások közül engem a leginkább érintő személyiséghez fűződő kapcsolatomat szeretném kiemelni, megköszönve a pályámat segítő, tudományos irányító tevékenységét. 


Kinevezésem óta a tanszékből intézet lett és megnevezése már kétszer is változott. A gyógynövényismeret a gyógyszerismeret speciális területe, amely képzése a Farmakognózia Tanszéken folyt a 60-70-es években.


Az ottani oktató-kutató munka során egyre több adat gyűlt össze a gyógynövényismereti tudásunk bővítéséhez. A hallgatóság itt szembesül elsőként tanulmányai során azzal a felelősséggel, amely a patikai élet mindennapjait jellemzi. Jómagam 1971-ben végeztem, így megismertem, mint hallgató a Farmakognózia Tanszéket és később, mint tudományos főmunkatárs a Gyógynövény- és Drogismeret Intézetet, az ott folyó oktató- és kutatómunkát.

Nagy érdeklődéssel hallgattam Halmai professzor úr előadásait, aki a Tanszék vezetője volt ebben az időszakban - az emeletes előadó teremben, ahol csak egy ajtón lehetett bejutni és távozni.- Előadásai során felvázolta a gyógynövények hatóanyagait, az emberi szervezetre gyakorolt hatásait és a betegségek során alkalmazható dózisait. Megismertette velünk azokat a veszélyeket, amelyek a helytelen tárolásuk, gyűjtésük során fordulhatnak elő. Nagy szeretettel beszélt egyes növények rejtelmeiről (múltjáról és jelenéről). Többek között élesen emlékszem arra, mikor a vérehulló fecskefű hatóanyagaira hívta fel a figyelmünket.


Alkaloidjait érdekesnek, kutathatónak tartotta, kihangsúlyozta azt a tényt, hogy a gyakorlati alkalmazása, gyógyszerformákba való öntése még nem valósult meg.

Az évfolyam már ekkora túl volt a növénytani ismereteken és nagy lelkesedéssel fogadta a hatóanyagok kimutatására, kvalitatív és kvantitatív értékeinek meghatározására vonatkozó ismereteket, melyek tanulmányozása a gyakorlati órák keretei között zajlottak. A gyakorlati órákat ötletesen színessé és élményszerűvé tették a tanszék lelkes és felkészült oktatói számomra, többek között Dr. Marczal Gabriella és Dr. Vermes Marika. Mi mindannyian megtanultuk tisztelni a gyógynövényeket, amelyek természetes biológiailag aktív vegyületekkel segítik a gyógyulást. A gyógynövény kivonatok hatásossága részben orvosi, részben népi megfigyelésen alapszik.


A tanszéken akkor - még nem sejtettük -, hogy a klasszikus botanikai ismeretek gyakorlati alkalmazását, továbbá a hatóanyag és hatás összefüggéseit tanítják meg nekünk, továbbá azt, hogy milyen melléhatásra lehet számítani, ha szennyező drog kerül a gyógynövény közé. A professzor úr mindig könnyed modorban, közvetlen módon adott elő, de annál szigorúbb volt a számonkérése.

A nagy zöld posztóborítású asztal a könyvtárszobában, meghitté tette a vizsgákat. Halálával nagy űrt hagyott hátra. A megüresedett tanszéken a vezetői állást Verzárné Dr. Petri Gizella docens pályázta meg és nyerte el, miközben az MTA doktori címre is aspirált.

Petri professzor asszonyhoz fűződő kapcsolatom már 1964-ben elkezdődött az Alkalmazott Növénytan és Szövetfejlődéstan Tanszéken, ahol a növénytan tárgyat hallgattam.


Helyszíne az ELTE Múzeum krt. 4/A épülete volt. Vezetője prof. Dr. Sárkány Sándor volt, aki vezetésével „egy jó kis csapat” kovácsolódott ez időtájban össze, melyek révén a gyógyszerészek mintegy „OÁZIST” képviseltek a biológusok mezőnyében.

Sárkány professzor úr is, mint Halmai professzor úr, sokat tett azért, hogy a gyógyszerészképzés széles tudományterületet öleljen át. Nevéhez fűződik a növényi egyedfejlődés tudományágának beépítése a tananyagba.

Továbbá a máknemesítés, a sejt citoplazmajának behatóbb tanulmányozása elekronmikroszkóppal is az ő nevéhez kötődik. Ő vezette be és szorgalmazta a szövetkémiát. Könyvével segítette, hogy gyakorlati alkalmazássá váljon a gyógyszerészetben a hisztokémia.

A növényi sejtkutatás a hatóanyagok képződési és raktározódási helyeinek feltérképezése volt a tanszék egyik feladata. Bevezető szöveg.

Az Alkalmazott Növénytani és Szövetfejlődéstani Tanszéken ismerkedett meg a hallgatóság a növényrendszertannal, a fejlődő szervek szöveti felépítésével, a sejtek struktúrájával.

A növénytani gyakorlatok nagyban segítették elméleti tudásunk elmélyítését. A tanszék munkatársai a fejlődéstani összefüggéseket igyekeztek átadni a gyógyszerészhallgatóságnak. Itt dolgozott Verzárné Dr. Petri Gizella docens asszony is.

Első éves hallgató voltam, de keresztféléves tárgy lévén már öreg egyetemistának számítottunk, s így bátorságot gyűjtve Dr. Liszt Katalin tanársegédnő biztatására jelentkeztem TDK-ásnak. Jelentkezésemet elfogadta Sárkány professzor úr és bemutatott majdani témavezetőmnek Verzárné Dr. Petri Gizella docens asszonynak.

Találkozásunk során kiépült és elmélyült kapcsolatom a Gyógynövény- és Drogismereti Tanszék későbbi vezetőjével. Közvetlen személyiségével és szerető igyekezetével eloszlatta kezdeti félelmeimet és ennek köszönhetően egy új világ feltárásával megváltoztatta szemléletemet és tudományos irányultságomat.

A professzor asszony anyáskodó modora (8 évvel volt fiatalabb édesanyámnál, gyermekei néhány évvel voltak fiatalabbak nálam) és a tudomány iránt elkötelezett egyénisége fokozatosan tárta fel a vizsgálandó tudomány egy kis szeletkéjét, a terpén- bioszintézist.


Ekkor kezdtem megismerni és vizsgálni a Salvia fajokat. Az együttműködés azt eredményezte, hogy több TDK versenyen pályadíjas lettem, majd 1970-ben a fiatal mérnököknek kiírt MOTESZ pályázaton vizsgálati módszerünk elismerést nyert (hisztoautogáfia).

Azzal is szeretném kapcsolatunkat jellemezni, ami nagyon is jellemző volt rá, ugyanis nem engedett izotóppal dolgozni. Ő vitte és hozta a növényi mintákat - bár az izotóp β sugárzó volt, amely a levegőben elnyelődik 20 cm után, vagy üvegen keresztül nem jut át - azt mondta ezt én csinálom „én már éltem eleget, te viszont az út elején vagy”. Az izotóptanfolyam elvégzése után már önálló munkát is végezhettem volna, de erre ez idáig nem volt lehetőségem.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

A diploma megszerzése után még tovább szívhattam a kutatás és oktatás levegőjét Petri professzor asszony szárnyai alatt. A gyakornoki (1971-1974-ig a SOTE Gyógyszerészeti Kémia Intézet kihelyezett gyakornoka voltam) évek következtek.

Leteltével szinte egy időben hunyt el Dr. Halmai János professzor úr. Halálával megüresedett a tanszékvezetői állás. Témavezetőm és irányítom pályázta meg elnyerte azt. Vezetése alatt indult el a Gyógynövény- és Drogismereti Tanszék a szemléletváltás útján, már bioszintézist is oktattak. A tanszékből Gyógynövény- és Drogismereti Intézet lett.

Mi indukálta a történéseket? Elindult a gyógynövények szisztematikus újra értékelése az ún. „zöld hullám”. A klasszikus botanikai ismeretek mellé felzárkóztak az alkalmazhatóság gyakorlati kérdései is.



A gyógytermékek előállításának elmélete, a minőségbiztosítás fontossága, amely a VII. Magyar Gyógyszerkönyvben fogalmazódott meg. A FO-NO újabb kiadása is jelentős lépés volt a gyakorlati alkalmazáshoz.

A hallgató, gyakornok majdani munkatárs útjai egy időre szétváltak, de a gyakornoki időm leteltével sem hagyott magamra, mint jó anya azon gondolkodott, hogy hol lehetne tovább fejleszteni az illóolajok másféle gyakorlati szemléletét, ismeretét. Az egyetemi doktori birtokában, Farmakognózia szakgyógyszerészeként a Caola Háztartási Vegyipari Vállalat Kompozició részlegéhez ajánlott be témavezetőm, aki úgy gondolta, hogy a kiszélesedő üzemi-technológiai világ sokat segíthet az eddig végzett munkám gyakorlati kamatoztatásában.

Útravalónak szánta azokat a mondatokat, hogy „várlak aspiránsnak, amit öt éven belül” kell megtenned!


Jó ötletnek bizonyult a gyári élet és az ott zajló kutatómunkába való bepillantásom, amelyre parfüm labor vezetőjeként nyílt lehetőségem. A mikrogrammok világából a gr, kg sőt q- ban való gondolkodás, továbbá egy érzet (illatkompozíció) kézzelfogható komponenseinek megismerése nagy kihívás volt számomra.

A szemléletváltásban sokat segített Dr. Kolta Rezső gyáregység igazgató, vezető főmérnök. Bepillanthattam a kozmetikumok innovatív fejlesztő munkájába. Ez az időszak tárta fel számomra a kozmetikumok előállításának problémáit, az illóolaj-termesztés fontosságát, a parfüméria világát. Rögös út volt ez, de egy percre sem bántam meg.

Miután pályázat útján visszakerültem az egyetemre már főnökömként tisztelhettem Petri professzor asszonyt, aki önálló munkakört adott számomra a speciál kollégium vezetését a kozmetika és gyógynövények kapcsolatáról továbbá az üzemi élet tapasztalatairól.


Az intézeti munkám a gyakorlatok vezetése, a drograktár vezetése, továbbá a vegyszerfelelősi munkakör betöltése volt. Később oktatási felelősként kellett tevékenykednem. Az utóbbit csak névleg kellett elvállalnom – nem akarok semmi újat –mondta professzor asszony.

Mindezek közepette felhívta figyelmemet a „kandidatúrára” tett ígéretemre. Ezt 1978-ban teljesítettem. A gyermekeim születése sem törte meg a bensőséges kapcsolatunkat mondhatom utólag. Habár gyermekeim születése további öt évet vett el a kutatómunkából, de a speciál kollégiumot meg kellett tartanom a GYES ideje alatt is. Soha sem haragudott, ha betegségük miatt hiányoztam. A nagyobbik fiamat szinte unokájaként szerette (akkor még nem volt saját unokája), de a többi fejlődésére is rákérdezett. Később kijött a fiúk versenyére. Az idők alatt több alkalommal megkérdezte, hogy most mit is csinálok?


Többször kifejtette, hogy eredményeket vár tőlem. Szerettem szárnyaló elképzeléseit, amelyhez mindig keresett munkatársat kezdeti „bezzeg”, majd Then Marika - nem jött és nem segített rövidre zárni elképzelését. Miután visszajöttem, már ritkultak megálmodott elképzelései, így nagy örömére szolgált, hogy az ásványi elemekről a növényi extraktumoknál egyre mélyebbre áshattam magam Szentmihályi doktornővel.

Melegen üdvözölte és segített abban is, hogy megerősödjön a kapcsolat a biofarmácia irányában, hiszen a biológiailag aktív anyagok átjutásának ismerete sokat segíthet a hatásért felelős vegyület megismerésében.

Hisztokémia nem folyt az Intézetben legalább a scanning mikroszkópos ismereteink bővülhettek volna, ha a sors nem veszi ki az irányító pálcát a kezéből.


Minden félbe maradt. Szerencsére továbbra is a kutatási területem, a zsálya nemzetség maradt.
Kevesen mondhatják el, hogy azt csinálták egész életükön át amit szerettek. 

Az is előfordult, hogy nehezen viselte önállóságomat, ilyenkor megjegyezte, hogy „ne gondolkozz! csak hajtsd végre, amit mondok” ez nem mindig sikerült, hiszen úgy gondoltam és gondolom most is ez az önálló gondolkodás halálát jelentené. Irigyeltem férfi kollégáimat, akik megalapozták szerencséjüket a külföldi kiküldetéssel, amit vonakodva vállaltak. Mindig sejtette, hogy mely terület az, amiből a kiküldött személy és persze az intézet is profitálhat.

Petri professzor asszony nyugdíjasként is bejárt az intézetbe és kezdte összegyűjteni az élete munkáit. Ilyenkor, amikor bejött az intézetbe nem felejtett rákérdezni - mit csinálnak a gyerekek? és hogy vannak? - „Tudod, én már rájöttem, neked volt igazad."

Ezt a figyelmességet jelentette nekem Petri professzor asszony. Tisztelem emberségét, tudását és e létem végéig ezen semmi sem változtathat.

Utódja és az intézet vezetője az intézetben folyó szövettenyésztés terület megalapítója Dr. Szőke Éva professzor asszony lett. Pályázott az állásra és mi az intézet dolgozói szinte egyöntetűen bizalmat szavaztunk neki, még a meghosszabbításban is egyhangú volt a hozzáállás. 2000-ben megvédte a MTA doktori dolgozatát Summa cum laude minősítéssel.

Petri professzor asszony műtétjéből felépülve, járni alig tudott, de eljött a védésre és őszinte szeretettel gratulált neki.Szőke professzor asszony nem változtatott az intézet profilján, csak a gyakorlati (ipari) vonalat fejlesztette tovább. Nevéhez fűződik az intézet számítógép és műszerparkjának bővítése a sikeres pályázatok eredményeként.

Napjaink intézetvezetője is mindent megtartott, ami a gyógynövény ismerettel kapcsolatos, de prioritásként az in vivo hatóanyag vizsgálatok szárba szökkenését várja – ez a jövő kihívása-, meggyőződésem, hogy ilyen irányú ismeretek emelni fogják a gyógynövények hitelét. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy az ásványi elemek ismerete sokban segít a szervezetben zajló folyamatok sikeres megismeréséhez.

A medicina vonalán helyére kerülhetnek a népi megfigyelések. In vivo értékekkel támasztjuk alá a gyógynövényismeret hitelét.
Merészen hiszek abban, hogy a biofarmácia adatai között megtaláljuk a gyógynövény kivonatok ásványi elemtartalmát is.
Sajnos ezek a munkafolyamatok már nélkülem zajlanak, amelyhez sok sikert kívánok mindenkinek!

Engedtessék meg nekem, hogy Petőfi versidézettel zárjam emlékeimet Petri professzor asszonyról és a tudományágról.

Tudod, mi a virág?
A földnek jósága
Tudod mi a jóság?
A lelkek virága

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Prof. Dr. Csedő Károly

Vissza a tartalomjegyzékhez..

 

Prof. Dr. Csedő Károly visszaemlékezése Dr. Halmai János professzor marosvásárhelyi látogatására

Prof. Dr. Halmai János, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény- és Drogismereti Intézetének igazgatója 1957. május 12-14. között hivatalos államközi látogatásra érkezett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézethez.

Az állami szervek pontosan közölték az érkezés időpontját, időtartamát, a szakmai programot, a megtekintendő kulturális és turisztikai látványosságok listáját Dr. Kopp Elemér tanszékvezető professzorral, aki a látogatás technikai lebonyolítására jelen sorok íróját, a tanszék tanársegédjét vette igénybe.l

Halmai professzor mindenben egyetértett a hivatalos programot illetően, egyetlen óhaja volt: ha lehetséges, a vasúti állomástól az egyetemig az őt szállító gépkocsit kísérje villogó kék fényjelzést használó jármű. Abban az időben a helyi rendőrségnek az ilyenfajta fogadásban még nem volt nagy gyakorlata, de beleegyeztek. A professzort a Román Akadémia marosvásárhelyi székhelyének vendégszobájában helyeztük el. A hivatalos látogatás Intézetünk Vezetőtanácsának a fogadásával kezdődött, majd a tanszéki megbeszélés után Halmai professzor megtartotta a hallgatóknak és oktatóknak a nagyon dinamikus és érdekes előadását a gyógynövény- és drogismeret, mint tantárgy jelentőségéről és annak történetéről. Számomra érdekesnek tűnt, hogy a budapesti farmakognóziai intézet gyökerei is az 1872-ben megalapított kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemhez kapcsolódnak. Kiemelte előadásában, hogy “a tudomány előrehaladása az oktatás módjának, szemléletének, főként céljának gyökeres megváltoztatását tette indokolttá”. Ezek a szavak ma is figyelemre méltók.

Ezután a Kopp professzor által, a Páter Béla szellemben alapított kertet tekintettük meg, ahol részletesen bemutattuk az 1949-ben elkezdett máknemesítési kísérleteket. Megemlítettük azt is, hogy a máktok morfintartalmának a növelésére szánt kísérleti anyag termesztése elkezdődött nem csak a gyógynövénykertben, hanem a Román Akadémiához tartozó marosszentgyörgyi kutatóállomás szántóföldjén is, egy több mint 1000 négyzetméteres parcellán (a Máriaffi-birtokon).

Az első napot kulturális programmal zártuk: a Kultúrpalota szecessziós épületében, a tükörterem szépségében gyönyörködtünk és a képtárat is megtekintettük.

A második napon a tanszéki csoport keretében a gyógyszerészeti oktatás és kutatás aktuális kérdéseiről beszélgettünk.

Fontos megállapítások hangzottak el vendégünk részéről:
- növekszik a népgyógyászatból származó gyógyszerek (növényi készítmények) alkalmazásának a száma,
- ugyanígy növekedik a gyógynövények fokozott megbecsülése,
- a begyűjtött (Magyarországon) gyógynövényeknek csak 5-10 %-t hasznosítják az országon belül, a többit exportálják,
- Magyarországon 1946-tól megkezdődött a gyógynövények termesztése; a növényeknek egy része a gyógyszerészeti iparban nyersanyagként kerül felhasználásra.

A második nap hátralevő részét Szovátafürdő meglátogatására fordítottuk. A Medve-tó területének megtekintése után, körülsétáltuk a tavat, elmesélve, miért csak június végétől, július elejétől meleg a tó vize. Megmutattam, hol ömlik az édes vizet tartalmazó patakocska a Medve-tóba. A fürdőtelepi séta során hosszasan elidőztünk a Bernády-villánál, melynek berendezését, festményeit megcsodáltuk. Nézelődés után egy jó 1,5 kilométeres gyaloglás a Patakmajorig meghozta az étvágyat - mindannyian dupla adag hegyi pisztrángot ebédeltünk.

A harmadik napra hagytuk a Teleki Téka, a Bolyai könyvtár és a Bolyaiak sírjának a meglátogatását és a koszorúzást.

Díszvacsorával ért véget Halmai professzor hivatalos látogatása. Annak ellenére, hogy hangzatos együttműködési nyilatkozat nem hangzott el, a látogatás igen nagy mértékben hozzájárult a hivatalos kapcsolatok, szakmai értekezletek számának növekedéséhez. Ugyanakkor elősegítette a két ország gyógynövény-ügyének megismerését és a kölcsönös segítségnyújtást.

E látogatásnak is köszönhető, hogy az 1958. június 29. - július 2. között, Bukarestben megtartott első nemzetközi jellegű gyógyszerész konferencián is jelen volt Halmai professzor, Kopp professzor, Goina professzor, Bojcsinov professzor és azok munkatársai.

Prof. Dr. Halmai János, a Gyógynövény- és Drogismereti Intézet igazgatójának látogatása a későbbiekben is igen hasznosnak bizonyult. Ezekről mindannyian tudunk és az örök barátságot szeretettel ápoljuk.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Dr. Nagy Éva, Ph.D.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

 

Gyakran elgondolkozom, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyi év után is olyan jólesően, szeretettel emlékezem vissza a Gyógynövény- és Drogismereti, ma Farmakognóziai Intézetben eltöltött 15 évemre. A fiatal korom, a szakterület szeretete, a nagyszerű kollégák, az intézet, az épület tekintélye? Mi lehet az igazi oka annak, hogy most is szakmai életem meghatározójának érzem az itt eltöltött időszakot.

Nagyon jó döntés volt, hogy a Gyógyszerésztudományi Karra jelentkeztem, büszke vagyok arra, hogy gyógyszerész vagyok. Csapó Évi (Csapóci) mondta, hogy mi gyógyszerészek végzés után „felületi” polihisztorok vagyunk. Értette ezalatt, hogy nagyon széles az alapja a természettudományi ismereteinknek. Jól lehet és számos területen lehet építkezni az egyetem adta tudásunkra, és ezzel elmélyíteni egy bizonyos szakterületet.

Csodálatosak voltak az egyetemi évek, a színvonalas, történelmi tekintélyű SOTE, a gondtalan fiatalság önfeledt évei, az aktív sport, a kirándulások, csoporttársak. Utolsó éves koromban a Gyógynövény- és Drogismereti szigorlaton Prof. Verzárné Dr. Petri Gizella meghívott az Intézet Tudományos Diákkörébe. Hallgatóként 1977-ben kezdtem a gyógynövények kutatását. Annyira megszerettem, hogy kisdoktori disszertációmat is ebben a témában készítettem. A soroksári tangazdaságban magam termesztettem a mentáimat. A mai napig boldogsággal gondolok azokra az időkre, arra a hangulatra, amikor késő estig bent voltunk az Intézetben, nagy reményekkel, kíváncsisággal végeztük a kísérleteinket, húztuk a rétegeket, desztilláltuk az illóolajokat, mikroszkópizáltunk, stb. Nem egyedül voltunk, sok oktató, disszertáns is bent maradt a laborokban. Marczal Gabikához mindig odamehettünk kikérni a véleményét. Gabika nagyon közvetlen és segítőkész volt a fiatal kollégákkal.

Számomra megtiszteltetés és élmény volt vele beszélgetni, hallgatni szellemes, érdekes történeteit a régi időkről.

Később, amikor tanársegéd lettem is megmaradt ez a jó hangulat. Sokszor szabadságra sem mentünk nyáron, mert akkor nem volt oktatás és jobban belemerülhettünk a kutatásba. A mai napig nem találkoztam színvonalasabb kollégákkal, emberekkel, mint itt. Marczal Gabika, Kéry Ágnes, Csapó Éva, Lemberkovics Éva, Szőke Éva. Jó volt velük dolgozni, beszélgetni, sokat nevetni, kongresszusra járni. Tehát tanársegéd lettem, 1979-ben megvédtem a kisdoktori disszertációmat, 1982-ben szakgyógyszerészi vizsgát tettem. Kezdetben előadásokat készítettem elő. Bent ültem az előadóban, ami akkor még az Intézet területén volt. Imponált Verzárné Petri Gizella professzor asszony botanikai ismerete, csodáltam, hogy az előadásokon a megbeszélés nélküli gyógynövényeket, drogokat (bármelyik növény vagy drog képét is raktam is a diák közé) azonnal felismerte.

Professzor asszonytól, mint nagyon fiatal kolléga néhány szavas anyai jellegű tanácsot is kaptam, ami nagyon találó volt és a mai napig emlékszem rá. „Aki nem veszi meg a lutrit, ne várja, hogy nyerjen.” Tőle tudtam meg, hogy szabad madár vagyok és, hogy „buldog” a munkámban.

A “gyógynövényes” kongresszusok mindig nagyon jók és színvonalasak voltak. Baráti, jó kapcsolatot ápoltunk a szegedi kollégákkal, és más gyógynövény kutatással foglalkozó intézetek munkatársaival.

A mai napig egy családból valónak érezzük magunkat az akkor Intézetünkben doktorált kollégákkal. Érdekes, korszerű munkát végeztünk az MTA Flavonoidkémiai Munkacsoporttal. Az illóolaj vizsgálatok mellet flavonoidkutatással kezdtem foglalkozni. Egy új molekulát sikerült izolálnom, ami nemzetközi vonatkozásban is érdeklődést váltott ki a szakmai körünkben. Ennek kapcsán ismertem meg egy újabb kiváló embert Neszmélyi Andrást a Központi Kémiai Kutató Intézet főmunkatársát.

Nagyon sokat tanultam tőle, ahogy az izolálás terén Kéry Ágnestől. Andrással és feleségével a szintén kutató Kmety Andreával sok kongresszuson vettünk részt nagyon jó, baráti hangulatban. Tagja lettem az MTA Flavonoidkémiai Munkabizottságnak. Jó emlékezni a munkabizottsági ülésekre, kongresszusokra, ahol olyan kiváló emberek, mint Gábor professzor úr, később Antus professzor úr és munkatársai fiatal “titánként” befogadtak maguk közé, sokat tanultam, profitáltam ebben a közegben.

Mindig nagyon szerettem és élveztem az okos, szellemes, művelt emberek társaságát.

Ebben nem volt hiány ebben az időszakban. Az említett nevek mellett megtiszteltetés és élmény volt Tyihák, Shellárd, Máté professzorok társaságát élvezni egy-egy kongresszuson, kiránduláson, együtt dolgozni, kutatni Fehér János szemész professzorral. Ezek a hangulatok, élmények a mai napig meghatározók életemben, ha rájuk gondolok jó kedvem lesz.

Igazi ifjú titáni, gondtalan évek voltak. Sokat tanultam, sokat dolgoztam (oktatás, kutatás, publikálás, szabadalmak), de nagyon tetszett az amit csinálhattam, sok örömet adott. Szeretettel emlékezem TDK-ás hallgatóimra, Seres Ildikó doktoranduszomra, asszisztensemre Posváncz Évára, a jó hangulatú labor rendezésekre. A kandidátusi fokozatom megszerzése és az angliai ösztöndíjam után, a rendszerváltozás időszaka korosztályom sok tagját változtatások lehetősége elé állította. Ekkor meghívást kaptam Aradi Lajos vezérigazgatótól a HUMÁN Rt Gyógyszernagykereskedésének megszervezésére majd vezetésére. Fiatal voltam, tele tettvággyal, továbbá a kihívás anyagi lehetőségeimen is jelentősen javított, így 1992-ben egy új területre váltottam.

Nehéz döntés volt, de azok akik abban a korban dolgoztak, korosztályomhoz tartoztak megértik, hogy anyagi okok miatt nem tehettem meg, hogy ne így döntsek. Az új területen szép és eredményes évek következtek, de erről az időszakról e szakterület jubileuma alkalmából emlékezhetnék vissza.

Az életet csak egyszer lehet megélni, és ami velünk történik az a sorsunk, többféle képpen tehetnénk, több útból választhatnánk, de mi egy bizonyosat választunk, amit nekünk választani kell, ez a sorsunk. Most ez alkalomból köszönöm a sorsnak a szakmai kezdetet, a Farmakognózia Intézetben eltöltött 15 évet, a színvonalas kollegákat, a tekintélyes intézményt, az érdekes munkát, a számomra meghatározó szép éveket.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Dr. Csekey Éva

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Egykori doktorandus emlékei a Gyógynövény- és Drogismereti Intézetről

Csekey Éva III. éves gyógyszerészhallgatóként a Gyógynövény és Drogismereti (ma: Farmakognózia) Intézetben másodszor találkoztam Verzárné dr. Petri Gizella professzorasszonnyal, aki korábban - az ELTE TTK Növénytani intézet docensként – oktatóm és gyakorlati csoportvezetőm volt, sőt: növénykémiai speciálkollégiumra is jártam hozzá. A professzorasszony - újonnan kinevezett intézetvezetőként - a következő szavakkal kezdte a gyógynövény és drogismeret oktatását (egyben székfoglaló előadása is volt):

- „Kedves hallgatóim! Azt mondják, az ember nem lép kétszer egymás után ugyanabba a folyóba. Én azonban most – Önöket látván – mégis úgy érzem magam, mint aki másodszor teszi ezt, hiszen már tanítottam ezt az évfolyamot.”

Szobája falán sem véletlenül függött később évfolyamunk tablója!

Így lettem a volt botanikai tanítványból a Gyógynövény- és Drogismereti Intézet tudományos diákköröse, ahol témaként a Valeriana officinalis akkoriban fölfedezett, iridoid-szerkezetű hatóanyag-csoportja, a valepotriátok analitikáját kaptam. Ez képezte későbbi egyetemi doktori disszertációm alapját is, amelyet 1977-ben – akkor már az Országos Gyógyszerészeti Intézet Kémiai osztályának tudományos munkatársaként – summa cum laude eredménnyel védtem meg. A Tinctura valerianae-ból, tehát gyógyszerből végeztem a vizsgálatokat. A témából előbb tudományos diákköri konferencián tartottam előadást, ahonnan kategória-helyezettként jutottam el a nemzetközi Duna-konferenciára, ott kitüntetéssel jutalmazott előadást tartottam. E témában több közleményt írtam.

Büszke vagyok arra, hogy professzorasszony 1982-ben kiadott (s mint „kedves tanítványának” 1982. május 3-án dedikált) tankönyvének 251. oldalán – a valepotriát-analitikáról szóló részben – név szerint is hivatkozik munkámra.

Én, mint öregdiák, ezért szűkebb Alma Materemnek ma is a Gyógynövény- és Drogismereti Intézetet tekintem, ahol férjem, professzor dr. Lipták József is tanított egy rövid ideig (noha én nem voltam a tanítványa). Az Országos Gyógyszerészeti Intézet munkatársaként – volt idő, amikor egyik vezetőjeként (ma már a GYEMSZI-OGYI külső tanácsadójaként) – mindenkor igyekeztem a kapcsolatokat ápolni és segíteni.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Dr. Szentmihályi Klára

Vissza a tartalomjegyzékhez...


Ismeretségem a Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézetével 1990-ben kezdődött, amikor főnökömmel, dr. Lakatos Bélával meglátogattuk dr. Kéry Ágnest szakmai tanácsokért, amivel kezdetét vette egy hosszú és gyümölcsöző szakmai együttműködés és baráti kapcsolat. Első közös munkánk eredményét, Irsi Gabriella doktori munkájának egy szeletét, a különböző helyről gyűjtött csalánok elemtartalmáról 1992-ben mutattuk be a Mikroelem Munkabizottság Nemzetközi Szimpóziumán. Hamarosan én is nekiláttam az egyetemi doktori munkámnak, melyben néhány májvédő gyógynövény analítikai vizsgálatával foglalkoztam dr. Kéry Ágnes irányítása alatt, mint professzor Petri Gizella tanszékvezető egyetemi tanár doktorandusza. 1995-ben summa cum laude végeztem és 1998-ban Ph.D. fokozatot kaptam.


A gyógynövények vizsgálatát és kutatását átmeneti tevékenységnek szánta számomra akkori főnököm, hogy a doktori fokozatot megszerezzem, hiszen kutatási területünkön, a fém-poligalakturonátokból szabadalmi okok miatt nem lehetett cikket írni, előadást tartani és doktori munkát végezni. A gyógynövények hamar a szívemhez nőttek és kértem, hogy a doktori diploma megszerzése után is végezhessek vizsgálatokat gyógynövényekkel és eddigi eredményeinket engedjék közölni. Későbbi főnököm, Dr. Vinkler Péter az egykori MTA Kémiai Kutatóközpont tudományos titkára, látva gyógynövényes cikkeink jó folyóiratokban való megjelenését, kiváló fogadtatásukat és idézettségüket, azt ajánlotta, ne hagyjam abba, csak folytassam tovább a munkát.


Az idők során megismerkedtem a tanszék, később intézet többi dolgozójával is, professzor Szőke Éva igazgatónővel, professzor Lemberkovics Évával, dr Then Máriával, dr. Marczal Gabriellával, dr. Balázs Andreával, dr. Kursinszky Lászlóval, Ditrói Kálmánnal és mára már a legtöbb munkatárssal van közös munkánk, publikációnk. Sok gyógyszerész- (Sike Anita, Bertalan Lóránt, Dombovári Annamária) és Ph.D.-hallgató (Máday Emőke, Sárközi Ágnes, Czinner Erika, Papp Ildikó, Ficsor Emese) fordult meg Intézetünkben ICP-analítikával ismerkedve, munkáját és tudását gazdagítva elemanalítikai ismeretekkel. Más egyetemekről is érdeklődnek és jönnek hallgatók közvetlenül hozzám vagy a Farmakognózia Intézetből, hogy a gyógynövénykutatásokkal, a gyógynövények analitikájával ismerkedjenek.


Dr. Blázovics Anna igazgatónő ajánlására így került laboratóriumunkba Süle Krisztina is a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről, aki gyorsan bekapcsolódott a folyamatban lévő munkákba.

Az MTA kétoldalú akadémiai együttműködés keretében sok éve szakmai kapcsolatot ápolok a lettországi Riga Stradins Egyetemen dolgozó dr. Andrejs Skesterrel. A közös érdeklődés jó lehetőség volt arra, hogy a Farmakognózia Intézetet is megismerhessék az ide látogató lett kollégák és az együttműködést más irányban tovább folytatva a Farmakognózia Intézet is be tudjon kapcsolódni a munkába.


A Farmakognózia Intézet jelenlegi igazgatójával, Dr. Blázovics Annával is régóta tartó szakmai és baráti kapcsolat fűz össze, hiszen 1999-ben találkoztunk először személyesen egy Flavonoidkémiai Munkabizottsági ülésen és első közös anyagunkkal a Falk Foundation pályázatán már londoni konferenciarészvételt nyertem. Közös kutatásunk eredményei alapján további 5 konferenciarészvételt nyertem a Falk Foundation által és a Nemzetközi Szabadgyök Kutató Társaság (International Society for Free Radical Research) poszterdíját kaphattam meg 2000-ben Kyotóban, Japánban

A Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Ph.D. képzésébe is bekapcsolódva számos Ph.D. hallgató (Sípos Péter, Hagymási Krisztina, Rapavi Erika, Kocsis Ibolya, Székely Edit, Váli László, Bekő Gabriella, Wimmel Alexandra, Hegedűs Viktor, Kleiner Dénes) foglalkozott munkájában fémelem-analítikával.


Az eltelt 23 esztendő alatt több mint 100 folyóiratcikk (IF: 41,73), 100 absztrakt és 250 konferencia-előadás/poszter született a Farmakognózia Intézet munkatársaival közös kutatásainkból.

1999-ben dr. Then Mária kérésének eleget téve tartottam első előadásomat a gyógynövények fémiontartalmáról a Farmakognózia Intézetben a „Gyógynövények a kozmetikában” című Speciál Kollégiumának előadássorozatában, mely előadás szinte évente megújulva hangzik el. Most már nem meghívottként, hanem mint a tárgy egyik előadója veszek részt az órákon. Témavezetőként 2000 óta veszek részt a Gyógyszertudományok Doktori Iskola Ph.D. programjának munkájában. Apáti Pál, mint Akadémiai ösztöndíjas 2003-ban védte meg Ph.D. munkáját dr. Kéry Ágnes belső témavezető segítségével.


2012-ben Dr. Blázovics Anna felkérésére indult a „Gyógynövények bioszervetlen kémiája” című Speciál Kollégium, mely tárgy keretében megismertetem a hallgatókat a gyógynövények és a bioszervetlen kémia kapcsolatával.

Vissza a tartalomjegyzékhez...


Héthelyi B. Éva

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Visszaemlékezésem a Semmelweis Egyetem, Farmakognózia Intézet szakmai-, és más emberi vonatkozású kapcsolataimról.

Mint az a mellékelt Curriculum vitae anyagából is kitűnik, 1961-től, mint a Gyógynövény Kutató Intézet (GYNKI) dolgozója, majd 1966-tól, mint tudományos munkatársa rendszeres volt a kapcsolatom a Farmakognózia Intézettel. Hasonló szakmai területen dolgozva, kongresszusokon, farmakobotanikai túrákon közösen vettünk részt. Prof. Dr. Verzárné Petri Gizella Igazgatónő által vezetett tanszék munkatársait, Kéry Ágnes, Lemberkovics Éva, Nagy Éva, Szőke Éva egyetemi dolgozókat ekkor ismertem meg és egymás megbecsülése az óta is tart, de napjainkban kiegészül az Intézet többi dolgozójával is.

Az eltelt időszak mindannyiunk életében, és szakmai fejlődésében változást hozott, a jubileumi ünnepséggel kapcsolatban szeretnék néhány számomra fontos momentumot felidézni és fényképpel alátámasztani.

A GYNKI-ben az illóolajos témával kapcsolatban gázkromatográfiás (GC), majd 1978-tól GC/MS Tömegspektrometriás analízissel sok értékes adatattal bővítettem a Tanacetum vulgare kemotaxonómiai kutatási témát, melynek nemzetközi hírű tudósa Dr. Tétényi Péter igazgatóm volt. A GC, GC/MS vizsgálatokkal a botanikai elméletet - fitokémiai vizsgálati eredményekkel támasztottam alá. Ezzel kapcsolatban, 1980-ban Dr. C. A. Salemink professzor meghívására, aki az Utrecht-i Riksuniversiteit, Szerveskémiai Tanszék vezetője volt, dolgoztam a Tömegspektrometriás Tanszéken ösztöndíjasként.

A fényképen az MS-Laboratórium vezetője, Prof. Dr. Week Herma (jobbról a második) és munkatársai láthatóak az Egyetem bejárata előtt.

Öt kemotaxonómiailag eltérő Tanacetum vulgare genotípus illóolaját vittem magammal, és míg a Szerveskémiai Laboratóriumban Dr. Salemink és munkatársai a derivátokkal igazolták az addig ismeretlen komponenseket, mi a Tömegspektrométer készülékeken a szerkezet kutatási munkát végeztük el. Eredményeinket a Planta Medica folyóiratban rövidesen publikáltuk. Ott létem alatt a maradék illóolajokkal, a klimatizáló rendszer által okozott arc- és homloküreg krónikus gyulladást, sikerült az MS dolgozóknál intenzív inhalálással megszüntetni.

A Tanacetum vulgare kiemelt genotípusainak illóolaja az antimikrobiális vizsgálatok szerint, melyet Dr. Koczka István főorvos által vezetett Kemoterápiás Laborban végeztek a Gyógyszer Kutató Intézetben a Staphylococcus és Streptococcus törzsekre 100 %-os gátlással hatott.

A szakmai gyakorlati munka mellett ismerkedtem Hollandia történelmével, múzeumaival, és a holland emberekkel, majd a későbbiekben férjemmel, turistaként rendszeresen visszajártunk oda (háromévente). 1980-ban Gouda, Coulenbourg híres kisvárosok műemlék épületeit kerestem fel és örökítettem meg, ez látható a mellékelt fényképen.

 

Dr. Cornélius Salemink professzor úr évente meglátogatott minket a GYNKI –be, programjaink során 1985-ben Pécsre látogattunk. Vendéglátónk Prof. Dr. Szabó László Gy. egyetemi tanár, a POTE TTK Növényélettani Intézet és Botanikus Kert vezetője volt, a fénylépen balról Ő a második. Jobbról az első Salemink professzor, balról az első Prof. Dr. Tétényi Péter a GYNKI igazgatója látható.

1984-ben, kiemelkedő eseményben volt részünk, Margaret Thatcher Prime Minister tett Budakalászon látogatást Intézetünkben. Az alábbi fényképen a Holland típusú üvegházban látható Dr. Tétényi Péter igazgató kíséretében. Ez az üvegház rendkívüli termesztési lehetőséget biztosított a speciális növényeink számára, szabályozható volt a megvilágítás ideje és intenzitása, saját gyökerükkel voltak a növények betelepítve, és automatikusan lehetett beállítani a páratartalom és szellőztetés idejét és módját.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Talán nem mindenki előtt ismert, hogy Margaret Thatcher Prime Minister Vegyészként diplomázott, ezért érdeklődéssel fordult az intézeti kémiai analitika felé, így látogatást tett a Növénykémiai főosztályon így a Tömegspektrometriás laboratóriumban is.

A mellékelt fényképen, a JEOL JMS D300 GC/MS Tömegspektrometriás mérésekkel kapcsolatos kutatási eredményeimről adtam rövid tájékoztatást.

 

2003-ban Dr. Szőke Éva professzor felkért, mint a Magyar Kémikusok Egyesületének (MKE) Műszaki Szakértőjét, a Tömegspektrometriás vizsgálatok elvégzésére, a Finnigan Matt GC/MS készüléken, és egy PhD hallgatónak a szakmai ismereteim átadására. A fényképen Szarka Szabolcs, a kiválasztott PhD hallgató látható a műszer mellett.

A TIC-kromatogram, és tömegspektrális adatok értékelése akkor még rám várt:

2000. év után tagja lettem, pl. a Magyar Szabadgyök Kutató Társaságnak (MSZKT). Ennek keretén belül az MSD Centrumban tartott előadásokon részt vettem, és Dr. Blázovics Anna által vezetett témákban, lehetőség szerint közreműködtem műszeres vizsgálatokkal.

A következő fényképen az MSD-Centrum látható, ahol Dr. Blázovics Anna MSZKT főtitkára tart előadást, 2004-ben.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

A következő képen Dr. Lantos János docenssel látható, aki jelenleg a főtitkára 2010 óta, a MSZKT-nak Pécsen.

A következő képen egy csoportkép látható, a Pécsi MTA épületében rendezett kongresszus alkalmából 2001-ben készült a felvétel, középen Dr. Fehér János professzorral és Dr. Blázovics Anna főtitkárral.

2006-tól a Farmakognózia Intézet egy önálló AGILENT GC/MS készülékkel rendelkezik, amely 2009-ban új GC/MS Laboratóriumba költözött, és egy COMBI PAL automata minta előkészítő és mintaadagoló rendszerrel lett kiegészítve.

 

2003 őszétől a Finn Magyar tudományos együttműködés keretén belül, Galambosi Bertalannal megkezdtük a Rhodiola rosea adaptogén hatású gyógynövény fitokémiai kutatását. A mellékelt fényképen Galambosi Bertalan látható Mikkeliben, egy 6 éves Rhodiola rosea rhizomával, a phenylpropanoid molekulákat a gyökértörzs tartalmazza.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Dr. Velich István professzor a CORVINUS Egyetem Növényélettani Tanszék vezetője tervbe vette, hazánkban is termeszthetővé tenni a Rhodiola rosea növényt. Az előzetes megbeszélésen részt vett Dr. Bisztray György tanszékvezető helyettes professzor és Galambosi Bertalan az MTT Agrifood Research Finland Címzetes Főagronómusa. Ők láthatók a mellékelt fényképen. Dr. Velich István professzorral középen.

A SE Farmakognózia Intézet Szövettenyészetén előállítottunk, Finn-országból származó magvakból növényeket és gyökereket. A mellékelt fényképen Szarka Szabolcs látható a szövettenyészeti laboratóriumban.

A MTA NNTN kongresszusán évente rendezett Növénynemesítő Tudományos Napokon számos értékes előadást tartottunk és vettünk részt hallgatóként, erről néhány emlékezetes fényképet mellékelek.

Dr. Szőke Éva és Dr. Lemberkovics Éva látható a MTA Díszteremében:

Dr. Kéry Ágnes a MTA Díszterem előterében:

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Az Intézetben is készült néhány csoportkép: balról jobbra Andrea, László, Mária, Ildikó, Juci, Lemberkovics Éva mögött egy műszerbemutató alkalmával.

 

Zamárdiban is rendez Dr. Szőke Éva igazgatónő évente továbbképző szakmai napot, számos vendég meghívásával. Ezekből mellékelek két fényképet: A 2007-es „Mérgező növények” Sympoziumról: Héthelyi Iván, Lemberkovics Éva, Szőke Éva, egy vendég, Kursinszky László, és Héthelyi B. Éva (balról jobbra).

2007-es „Mérgező növények” Sympozium B kép: az előtérben Szőke Éva, Tyihák Ernő, Mincsovics Emil és a fiatalok, a PhD hallgatók és az „Első Zamárdi Napóra”.

A Balaton Sympozium is évente kerül megrendezésre az Elválasztástechnikai Társaság szervezésében. Az itt készült két fényképpel zárom szakmai bemutatómat.

Dr. Szőke Éva tanulmányozza a Programot.

A másikon balról jobbra: Ildikó, Péter, Éva és Szabolcs vagyunk a vidám résztvevők, túl a sikeres előadásunkon:

A fényképet férjem készítette, aki rendszeresen részt vesz a szakmai rendezvényeken, és előadásaimon a kezdettől, 1968-tól fogva, ha lehetősége van rá. Férjem Aranydiplomás Kalorikus tervező gépészmérnök, aki 2006-ban vette át a BME Díszaulájában az Aranydiplomáját, mint a fényképen látható, ünnepélyes keretek között

 

Az Intézet centenáriuma alkalmából tervezett könyvbe saját emlékeimről, munkatársi kapcsolataimról, és más érdekes történetről a fentieket tudtam bemutatni és további sok sikert kívánok a Semmelweis Egyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognózia Intézet munkatársainak, és az általuk nevelt utódaiknak.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Dr. Tyihák Ernő

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Baráti emléksorok a Gyógynövény- és Drogismereti Intézet Centenáriumára
- az 1958-as “választásom” egész életre
szóló lett

1958, a diplomaszerzés éve volt nálam. Már az év elején jöttek az állásajánlatok, s nekem három jutott: a BM-ben új kromatográfiás labort kellett volna szervezni, havi 2000-ért, míg a Kecskeméti Konzervgyárban 1500 forint lett volna a fizetésem, végül a Gyógynövény Kutató Intézetben 1250 forint volt az ajánlat. Nem tudtam dönteni, főleg a fizetések miatt, hiszen az lebegett előttem, hogy segíteni kell a már 1953 óta egyedül élő Édesanyámat. Hazamentem hát Tiszaföldvárra, s Vele megbeszéltem a helyzetet. Mondd el fiam mit kellene csinálni az egyes helyeken! Elmondtam. A BM-et elkerülném, nem való az neked, fiam, befőttet én is tudok eltenni, mint tudod, azért kár volt tanulni, de a gyógynövényes téma az tetszik nekem, s azt javasolom elfogadni, ott bizonyára szép és nemes munka várna rád.

.

S hogy velem mi lesz, azzal fiam ne törődj, eddig is megvoltam valahogy, ezután is megleszek. E nagylelkű, nemes (itt-ott meglepő szemléletű) anyai ajánlat és tanács találkozott az én vágyammal is, így már 1958. március 15-én állományba kerültem a Gyógynövény Kutató Intézetben, tehát diplomaszerzés előtt. A vegyészmérnöki oklevelet júniusban kaptam meg a Budapesti Műszaki Egyetemen, hivatalos ünnepség keretében.

Nemsokára találkoztam Dr. Tétényi Péterrel, az Intézet igazgatójával, aki genetikusként mutatkozott be. Közölte velem, hogy Máthé Imre professzorral fogok szorosabban együttműködni, de a kémiai laboratóriumhoz fogok tartozni szervezetileg, ahol dr. Szabó Zoltánné lesz a vezetőm. E két vezetőre különös szeretettel emlékezem vissza. Mint hamar kiderült, Dr. Máthé Imre akadémikus “büntetésből” volt ott az Intézetben (szép Arany János verset idézett a gödöllői hallgatóknak 1956. októberében, tehát a Forradalom mellé állt.).

Nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, bejártam Vele az országot, s meggyőződött arról, hogy a kémia a botanikával korlátlan lehetőséget hordoz magában. Így néhány évvel később az idősebbik fiát, Imrét a Debreceni Egyetemre küldte vegyészetet tanulni. Én viszont jártas lettem a botanikában, de a rehabilitációja után nem tudtam elfogadni a meghívását a Vácrátóti Botanikai Intézetbe. Távozása után is, holtáig jó kapcsolatom volt Vele, professzor fiaival pedig napjainkig jó viszonyban vagyunk, kitűnő kollegiális és emberi kapcsolatban. Elmondhatom, hogy szép, okos, szőke asszony, dr. Szabó Zoltánné volt az első főnököm, akivel mindent meg lehetett beszélni, értékelte az innovatív készségemet, s a rétegkromatográfia hazai gyors elterjesztését (özönlöttek a kollégák az Intézetbe az egész országból, hogy megismerjék a rétegkromatográfia alapjait). Igyekezett megvédeni, ha igaztalan lépéseket, vádakat vett észre velem kapcsolatban. A nagyszámú kolléga közül most még dr. Sárkány Sándornét, Irénkét említem, akivel ugyancsak szorosan együtt dolgoztam az intézeti munkám kezdetén, különösen a kamilla vizsgálatokra gondolok most.

Minden emberi probléma ellenére jó volt ott a Dániel úton. S így jött el az 1. Gyógynövény Kongresszus 1961. májusában Pécsett. Az egész országból voltak jelen a gyógynövény területről, s nem csupán a tudomány emberei. Ott ismerkedtem meg először sok kollégával, s először is a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény és Drogismereti Intézet munkatársaival, a kongresszust igazi “gyógynövényes levegő” lengte körül. Megismerkedtem először is Verzárné Dr. Petri Gizella docensnővel (a kellemes vacsorán, fehér asztalnál beszélgettünk többen a gyógynövényekben rejlő lehetőségekről), ott volt Dr. Marczal Gabriella és Dr. Dános Béla is jövendőbeli feleségével, Dr. Tóth László Szegedről, s nagyszerű kollégám, Dr. Vágújfalvi Dezső a Gyógynövény Kutató Intézetből, míg az iparból Dr. Szász Kálmánra emlékszem és a tiszavasvári Alkaloida Gyár kitűnő főmérnökére. A változatos programot élvezettel hallgattuk, én majdnem mindegyik előadáshoz hozzá szóltam, azaz jó diákként viselkedtem....

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Ezen a kongresszuson is felvetődött az egyes intézetek munkatársai közötti együttműködés lehetősége. Emlékszem, hogy Verzárné Dr. Petri Gizella személyesen eljött az Intézetünkbe, a Zugligetbe, de az együttműködés nem valósult meg. 1971-ben az Intézet Budakalászra költözött az új intézetbe, s lényegében ekkor lett Ő a SOTE Gyógynövény és Drogismereti Intézet vezetője, majdnem egy negyedszázadon át, de hivatalos együttműködésről továbbra sem beszélhettünk. A kollegiális együttműködés más formái (pl. disszertációk írása, védése, bírálata) jó hatással voltak az intézeti munkánkra, jártunk irodalmazni az Intézet könyvtárába. Rendszeresen részt vettünk akkor a Múzeum körúton (ELTE) a Botanikai Szakosztály ülésein, de nemzetközi kongresszusokra is eljutottunk.

Gizike életének utolsó heteiben telefonon keresett a Folyamőr utcában, de nem voltam otthon, így a feleségem vette fel a telefont, s a két hölgy nagyon hosszan elbeszélgetett egymással.

Miről? Iker fiaikról, hiszen mindketten iker fiúknak adtak életet, s bizony e különös beszélgetésbe sok kedves, szomorú, fájdalmas dolog is vegyült. Ez a beszélgetés volt az utolsó, lényegében közvetett találkozásunk, s mindig nagy szeretettel gondolok Rá. 1996-tól Dr. Szőke Éva lett az intézet vezetője, aki hallgatóként Dr. Sárkány Sándor professzor intézetében dolgozott az ELTE-n, ott írta meg egyetemi doktori disszertációját. A kandidátusi disszertációját kamilla szövettenyésztési témában készítette, mintegy a Maróti Mihály professzor kisugárzásaként, s én voltam az egyik opponense, mint aki sokat foglalkozott a kamilla hatóanyagaival. Már Intézet igazgatóként védte meg az akadémiai doktori disszertációját, s akkor is én voltam az egyik opponens. Ezek a tények is hozzájárultak ahhoz, hogy az 1990-as évek végén, de a következő évezredbe nyúlóan nagyon hasznos együttműködésekre került sor Prof. Dr. Szőke Évával és a két intézet munkatársai között (1983-tól én az MTA Növényvédelmi Kutató Intézetbe kerültem). Szőke Éva professzornő hazai és nemzetközi pályázatok segítségével korszerű műszerekkel szereltette fel az intézetet.

Mindez közvetlen, példaértékű együttműködést tett lehetővé közte és közöttem, de 4 kitűnő PhD-hallgató disszertációjának előkészítésében is részt vettünk a rózsadombi MTA Növényvédelmi Kutatóintézetben: László Imre nyitotta a sort, aki kitűnő eleganciával, nagy felkészültséggel nagyon jó munkát végzett, maradandót alkotott, már immáron a formaldehid koncepció jegyében. Sárközi Ágnes munkájának azért is örültem, mert Dr. Kéry Ágnes volt a témavezetője, akit nagyon régen ismertem és tiszteltem elsősorban a kitűnő izolálási és termékelőállítási munkáiért. s a növényi hatóanyagok iránti rajongásáért. Most e PhD-munkában a klasszikus gyógynövény: a Chelidonium majus alkaloidjairól is sikerült kimutatni, hogy az antiproliferatív hatásukat formaldehiden keresztül fejtik ki, megerősítvén, támogatván átfogó, elvi elképzelésünket. Hank Hajnalka a Solanaceae fajok (intakt növények és szövettenyészetek) tropán-alkaloidjainak a vizsgálatát szintén a formaldehid koncepció jegyében végezte, s ért el nagyon szép eredményeket. Ő nála Dr. Kursinszky László kolléga vett részt a témavezetésben.

Mindhárom fiatal kolléga kitűnő előadói és vitakészségét a védésnél magas szinten bizonyította, s ennek nagyon örültem. Negyedik PhD hallgató, aki sűrűn megjelent intézetünkben, Máday Emőke volt. Ő Szőke professzornő vezetésével pl. a magnézium hatását vizsgálta genetikailag transzformált és nem-transzformált kamilla tenyészetek illóolajtartalmára, melyeket szabadföldön termesztett és vadon gyűjtött tájkörzeti populációkból állított elő és részt vett új kamilla illóolaj-összetevők izolálásában is, elsősorban „hairy-root” kultúrákból. Most a Benelux államokban él családjával, és nemes családanyai feladatokat lát el.

Azt is meg kell említeni, hogy a PhD hallgatók munkájában Dr. Móricz M. Ágnes fiatal kolléganő (Ph.D.) is részt vett, különös tekintettel a BioArena vizsgálatokra. Egyébként már ekkor elkezdődött Móricz M. Ágnes együttműködése az intézeti kollégákkal (Dr. Szarka Szabolcs, Dr. Lemberkovics Éva professzornő, Héthelyi B. Éva és mások) kihasználva a jó műszerezettséget: pl. GC-MS, HPLC-MS/MS),

főleg antibiotikus hatásúnak bizonyult növényi anyagok szerkezetvizsgálatában. Ez az együttműködés is nagyra szökkent Szőke professzornő vezetése alatt, de a 2009-es vezetői megbízatásának befejezésével is folytatódott, azaz Dr. Blázovics Anna D.Sc. vezetése alatt. (Azt is meg kell említenem, hogy többször jártam az Intézetben ez alatt az idő alatt is, s a professzori szoba előtt kedves titkárnő fogadott általában, R. Kóródi Zsuzsa, aki Budakalászon hosszú időn át kitűnő, maradandó nyomokat hagyó asszisztensem volt, főleg a „forradalmi” OPLC ábrái egy részének elkészítésére gondolok most.)

Rövid visszaemlékezésem végére érvén, lelki szemeim szülte képernyőn elvonulnak előttem a magyar gyógynövénykutatás nagy öregjei, akiktől oly sokat tanultam és akikre e helyen is szeretettel, büszkeséggel s tisztelettel emlékezem ( a már korábban említetteken túl Halmai professzor urat említem, akivel bulgáriai KGST tudományos tanácskozáson vettem részt többedmagammal,

Dr. Békésy Miklós, Dr. Bittera Gyula, Dr. Rom Pal, Szathmáry Géza ig.h., dr. Sváb Jánosné Teleki Judit, Dr. Lassányi Zsuzsa, Pillich Lajos főmérnök.).

Itt jegyzem meg azt is, hogy 2001-ben Gyógynövény és Illóolajos Növény Nemzetközi Konferencia volt Budapesten, hajdanvolt Kollégám, Dr. Bernáth Jenő professzor főszervezőként, munkatársaival bonyolította le kitűnően, sikeresen: a „Szőlő mint gyógynövény” címmel tartottam előadást többedmagammal már az MTA Növényvédelmi Kutató Intézetből. Eljött Dr. Tétényi Péter volt igazgatóm is, aki az első sorban ült, az előadásom után a következő sorba mentem a helyemre, Ő kissé hátrahajolt hozzám, s azt mondta: „Nagyszerű volt, Ernő”, majd felállt, s eltávozott. Ez volt utolsó találkozásunk, de megteremtvén a kívánatos „örökbékét” közöttünk.

 

Az ifjabb nemzedékből mindenekelőtt Dr. Nyíredy Szabolcsra emlékezem, akit ott a SOTE Gyógynövény és Drogismereti Intézetben ismertem meg, s fájdalmas, korai haláláig több szinten is együtt munkálkodtunk az elválasztástudomány hazai előrehaladásáért.

Szeretettel emlékezem a kedves, kitűnő felkészültségű dr. Vermes Máriára is, s elsősorban az oktatásban jeleskedő Dr. Then Máriára. A gyógynövénykutatással foglalkozók most is régebben is egy nagy családot alkottak, s ennek szellemében emlékezem e jubileumi évfordulón a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézet korábbi és mai vezetőire, munkatársaira, valamint a Pécsi Tudományegyetem Farmnakognózia Tanszékének volt vezetőire és kedves, elhivatott munkatársaira is.

 

A Semmelweis Egyetem Farmakognóziai Intézet Centenáriumán kívánom, hogy az intézet munkatársai az elkövetkező évtizedekben továbbra is a kor követelményeinek megfelelő színvonalon oktassák és kutassák a növényi hatóanyagokat a Kárpát-medencében élő összmagyarság üdvére és javára.

Tyihák Ernő professzor úr és Szőke Éva professzorasszony a Napóra Továbbképző Központban rendezett tudományos konferencia előtti fogadáson, a tetőteraszon (Zamárdi, 2008 10. 13)

Pilisvörösvár, 2014. április 30.

Vissza a tartalomjegyzékhez...




Dr. Máthé Imre

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Természetesen, amikor a „családi” kifejezést használom nem a hétköznapi értelemben utalok az Intézettel kialakított kapcsolatra hanem arra, hogy Máthé néven hárman is, részben egymástól függetlenül voltunk/vagyunk szakmai és ezen keresztül emberi kapcsolatban a SOTE Farmakognóziai Intézetével, annak munkatársaival (továbbiakban SZOTE Intézettel). Ezen, több évtizedre visszanyúló kapcsolatokról néhány személyes, s ebből kifolyólag bevallottan szubjektív emlékeimnek, véleményemnek próbálok hangot adni.

Érdemes megemlíteni, hogy a gyógynövényes szakterület, talán más gyógyszerészi területekkel összevetve is egyfelől több tudományterületet érintő, másfelől, egyéb szakmai szerveződésekhez viszonyítva a szakterület művelői szűkebb kört képeztek a múltban és képeznek a jelenben is. Az erősen interdiszciplináris szakterületen nem több mint fél tucat kutatói, oktatói egységgel rendelkezett és rendelkezik hazánkban.



Ezen egységek egymást támogatva, némelykor egymással rivalizálva folytatták munkájukat. A SOTE Intézetével (korábbi nevén Gyógynövény és Drogismereti Intézettel) kapcsolataink már több évtizedre nyúlnak vissza és ezek a kölcsönös érdekek alapján alakultak, túlzás nélkül állítható, hogy ezek kiválóak. A többes számú megfogalmazással arra utalok, hogy nemcsak személyem, hanem édesapám néhai Máthé Imre akadémikus, a botanika professzora már az ötvenes évek végétől kapcsolatba került a gyógynövények kutatatásával, előbb a Gyógynövény Kutató Intézet munkatársaként (1957-64), majd 1964-től haláláig (1993) az MTA Botanikai Intézetében (jelenleg az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete), Vácrátóton.

Munkája során olyan növényekkel is foglalkozott, melyek szerepeltek az SOTE Intézet tematikájában is (így pl. a kamillával).

Kérték véleményét a SOTE Intézetet érintető kérdésekben is. Az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának tagjaként (1963-1980), a biológiai tudományok szakbizottságban elsősorban az ő feladata volt, majd később rám hárult, a gyógynövényes munkák ismertetése, véleményezése.

A SOTE Intézet vonatkozásában megemlíthető, hogy az 1971-ben tanszékvezetőnek kinevezett Petri Gizella professzor akadémiai doktori védésén az elnöki tisztet ő töltötte be (1973-ban). A Magyarország Kultúrflórája könyvsorozat főszerkesztőjeként is többször került kapcsolatba a SOTE Farmakognóziai Intézet munkatársaival (pl. Szőke Éva professzorral, aki a kamilla anatómiai, szövetfejlődéstani feldolgozását végezte el Sárkány professzor úr vezetésével a készülő Kultúrflóra kötet számára).

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Máthé akadémikus 1964-es Vácrátótra kerülésével itt, a korabeli gyógynövényes kutatóhelyektől bizonyos értelemben független kutatóbázist hozott létre az MTA égisze alatt.

Ez a később „Hatóanyag-produkció Kutatócsoport” névre hallgató egység, melynek később vezetője lettem, fénykorában, az 1970-80–as években a hazai gyógynövény szakterület egyik meghatározó bázisává vált. Személyemben, itt nem részletezett előzmények után,1966-ban kerültem az MTA intézethez, ahonnan belföldi tanulmányút kapcsán a SOTE Gyógyszerésztudományi Karával kerültem kapcsolatba.

A Szerves Kémiai Intézetébe folytattam kísérletes tanulmányokat, melynek vezetője Clauder Otto professzor volt, akinek az akkor megismert kutatói, pedagógiai kvalitásai számomra életre szóló élménnyel, példával szolgáltak.

Az intézettel a szinte baráti kapcsolatot a későbbi vezetőkkel Szabó László és Mátyus Péter professzorokkal és részben munkatársaikkal is sikerült fenntartani és a 2000-es évek elején a SZOTE Intézettel együtt közös kutatásokban is részt venni.

A SZOTE Intézet munkatársaival legkorábban konferenciákon találkozhattam. Első találkozásaink a 60-as, 70 évek fordulójára tehetők hazai (szarvasi) és nemzetközi (poznani) gyógynövényes rendezvények kapcsán. Ami már biztosra vehető az az, hogy Petri professzor asszony tanszéki kinevezését, és a kandidátusi értekezésem megvédését követően (1975) kapcsolataink rendszeresekké váltak. Petri professzor asszony erőteljes fejlesztésekbe kezdett mind a kutatás, mind az oktatás, képzés területén. Reformjai, modernizálása során a kísérletes munkák előtérbe helyezésével, a fitoterápiás gondolat felkarolásával, új, modern kutatási területek (pl. szövettenyésztés) meghonosításával az Intézet jelentős nemzetközi kapcsolatokat is kiépített.

Az intézet aktívan részt vett a hazai, még inkább külföldi aspiránsok képzésében. Ekkor tájt, már minősítettként, gyakran kaptam felkérést munkahelyi vitákon a részvételre, majd a kandidátusi cselekmények szinte minden szintjén szerephez jutottam. E bírálati körbe tartozó kapcsolatot „színesítette”, hogy 1984-tól 2000-ig a TMB Biológiai Szakbizottságába (1995-től a jogutód Doktori Bizottságba) beválasztva a szakterület referenseként ismerhettem meg a biológiai tárgykörbe tartozó aspiránsi, kandidátusi, doktori munkákat. (A pesti Intézet tevékenységének nagyobb hányada e körbe tartozott.)

Hálás vagyok a kapott feladatokért, melyek szakmai továbbképzéssel felérő ismeretekhez juttattak jórészt az Intézetben készült értekezések bírálata során. Szőke Éva munkássága a növényi szövettenyészetek, Kéry Ágnesnek a gyógytermékekkel kapcsolatos, Lemberkovics Évának a gázkromatográfiás vizsgálatok terén kifejtett tevékenysége nyújtott számomra újat.

Természetesen ezek a minősítési kapcsolatok nem voltak egyoldalúak. Mind a vácrátóti, majd 1993-tól a szegedi intézetből sokan köszönhetik a „pestieknek” a minősítésükben a közreműködést. A kapcsolatok bővítését jelentette a szakgyógyszerészi képzés bevezetése a múlt század 70-es éveiben, melynek keretében, már a rendszer korai fennállásától kaptam vizsgáztatásra felkéréseket, elsősorban a SOTE Intézetben folyó gyógynövényes képzéssel kapcsolatban. Petri professzor asszony engedélyével speciálkollégiumot hirdethettem az Intézethez bővítésekkel a későbbiek során a szegedi Ph.D. képzésünkbe is bekerült. (Napjainkba Szegeden a graduális képzésben a hallgatók szabadon választható tárgyai között is szerepel.)

A tantárgy iránt a hallgatók részéről vegyes érdeklődés mutatkozott. Mindenesetre, számomra oktatási gyakorlatot jelentett, amit a későbbiek során jól hasznosíthattam.

Talán erre is utalva 1981-ben c. egyetemi docensi, majd 1991-ben a c. egyetemi tanári címmel tisztelt meg az Vácrátóti kutatócsoportunkhoz a kutatási terület jellegéből adódóan munkatársaknak elsősorban gyógyszerészi képesítésű szakemberek feleltek meg. Az SOTE Intézet ajánlásával új, kiváló munkatársakat nyerhettünk. Ők többnyire a pesti egyetem, a SZOTE Intézet növendékei voltak, s az egyetemi doktori értekezésüket is itt védték meg (Botz Lajos későbbi pécsi professzor, Vadász Ágnes, Janicsák Gábor kandidátus itt kezdték el pályafutásukat). A SOTE Intézet munkatársai közül elsősorban Kéry Ágnessel, az MGYT Gyógynövény Szakosztálya tisztségviselőiként szinte napi szinten tartottunk kapcsolatot szakosztályi szervezési kérdések kapcsán. Kiválóan együtt tudtunk működni olyan sikeres rendezvények létrehozásában, mint amilyen az itt csupán példaként megemlített székesfehérvári gyógynövényes konferencia volt (1992). (Ehhez a rendezvényhez kapcsolódik többek között az első hazai gyógytermék ismertető a „Természetpatika”, melyet Kéry Ágnes és Mozsgai Katalin állítottak elő szakosztályi támogatással.)

Az 1995 évi SOTE Intézeti igazgatóváltás kapcsán a Gyógyszerésztudományi Kar a Gyógynövény Szakosztály véleményét is kérte a jelöléssel kapcsolatban, melynek során a két kiváló jelölt közül, alapos megfontolások után Szőke Évára, akkor már egyetemi tanárra esett a választás.

Szakosztályelnöki tisztemnél fogva e véleményt a Kar elé én terjeszthettem. Szőke Éva professzornőnek, a vezetői megbízatásával egy időben zajló felsőoktatási reformmal, a minősítés átszervezésével és egyéb új keletű problémákkal is szembe kellett néznie, más egyetemi képzési helyek vezetőihez hasonlóan. Sikeresen megszervezte a Ph.D. képzést, megújították és bővítették a műszerparkot, hazai és nemzetközi pályázatokat nyert, külföldi egyetemekkel, kutatóintézetekkel együttműködési szerződéseket kötött, továbbá elnyerte a rangos Széchenyi ösztöndíjat, mindezt a napi képzési feladatok mellett.

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Valamivel korábban 1993-ban Szegedre a Farmakognóziai Intézetbe (akkor még SZOTE Gyógynövény- és Drogismereti Intézete) szóló vezetői kinevezésemmel és a továbbra is fenntartott vácrátóti akadémiai kutatócsoportommal a SZOTE Intézet új vezetésével a kapcsolataink is egy új, magasabb szintre kerültek. Az egyetemekhez került új minősítési rendszer, a Ph.D. képzés, a pályázati rendszerek bevezetése a kapcsolatok átrendeződését is kellett, hogy jelentse. A már szoros szakmai és személyes kapcsolatokra is visszavezethető, hogy a „Farmakognózia” Ph.D. programunkhoz Szőke Éva, Lemberkovics Éva, Kéry Ágnes professzoroktól is kaptunk támogatást.

Ők is vállalták, hogy az akkreditálandó programunkban szerepeljenek, mint résztvevők. A habilitációs cselekmények újra szervezése során is kialakult az együttműködés Szőke professzornőt delegáltuk külső tagként a Karunkhoz.

A rendszer rugalmas bevezetését jelentette, hogy szegedi kolléga (Varga Erzsébet docensnő) budapesti habilitációjára is sor kerülhetett. A Ph.D. cselekmények mellett a szakgyógyszerészi és egyéb továbbképzési területeken is a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés tovább erősödött az új rendszerben, amit nagymértékben a korábbi jó kapcsolatok tettek lehetővé. A szegedi intézetünkben 2007-ben bekövetkező tanszékvezető váltást követően, Hohmann Judit professzornő irányítása mellett és a SOTE Intézet élére kinevezett Blázovics Anna professzornő vezetésével az együttműködésünk e formái továbbélnek, továbbra is természetes, hogy doktori szigorlatok, védések bírálatokhoz és más esetekben is egymás segítségét kérjük. Személyes tudományos együttműködéseink az egyéb kapcsolatok intenzitásánál visszafogottabbak voltak.

A gyakran felmerülő összeférhetetlenség kritériumok biztosítása szempontjából (pályázatok bírálata, minősítési feladatok vállalása) ez nem jelentett hátrányt. Kiemelésre érdemesnek tartom Lemberkovics professzornővel az „bazsalikomos” témában, Szőke Lemberkovics és Kéry professzorokkal a Richter Gedeon Gyógyszergyárral a külső megbízásos munkákban a közös részvételt (1998-2002 és 2010-ben). (Személyem ez esetben a vácrátóti és szegedi kutatások képviseletét is jelentette).

A címben a „családra” utalás testvéremre, Máthé Ákosra is vonatkozik. Ő a Nyugat-magyarországi Egyetemen a botanika professzoraként folytatott közös kutatásokat az intézettel, elsősorban Szőke professzornővel. Az ő baráti szakmai kapcsolatuk említetése teszt teljessé a kapcsolataink „családi” jelleget.

Természetesen a felsoroltakon túl, az évek során számtalan alkalom nyílt arra, hogy egymás kutatási és oktatási munkáját segítsük (pl. hiányzó drogok, vegyszerek biztosítása, analitika munkák elvégzése, oktatók, hallgatók fogadása, stb.). A két intézet munkatársainak napi kapcsolataira a közvetlenség és a segítőkészség volt a leginkább jellemző. Olyan aprónak tűnő gesztusok is bizonyítják ezt, mint pl. doktori szigorlatok, egyéb megbeszélések tartására helység biztosítása a másik intézetben (amivel szegediként gyakran éltünk), vagy tanácsok, támogatások biztosítása pályázati egyéb, olykor magán jellegű kérdésekben is.

Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor az Intézet vezetőinek a néhai Petri Gizellának, Szőke Éva, Lemberkovics Éva, Kéry Ágnes és a Blázovics Anna professzorok támogatását megkaptuk, személy szerint, amivel élhettem. Köszönet érte!

Vissza a tartalomjegyzékhez...

Jubileumi alkalmakkor jókívánság tételére is mód nyílik. Magam részéről kívánom, hogy a két intézet a kölcsönös érdekek alapján legalább a korábbiakhoz hasonlóan, de ha lehet még jobban, hatékonyabban működjön együtt. Kívánom, hogy az intézeteinkben az ezekhez szükséges feltételek a jó, bizalmi viszonyra épülő emberi kapcsolatok megmaradjanak, s az újabb fiatal kutatógeneráció is gyakorolhassa az ezekből fakadó erényeket, saját és mindannyiunk javára.

Szeged, Vácrátót, 2014. május

Vissza a tartalomjegyzékhez...